Első világháborús tanulmányút és emléktábla avatás 2015.06.11-13.

Első nap 2015.06.11.

   2015.06.11-én csütörtökön hajnalban a Dómus-parkolóban gyülekeztünk, és egy fehér Mercedes luxusbusszal indultunk hosszú utunkra. Kezdetben uticélunkkal ellentétes irányba haladtunk, mivel Kerekegyházán is csatlakoztak a csoporthoz, és később Budapesten is két fővel gyarapodtunk. Végül 44 fő utast szállított a buszvezető. Az előrejelzések igazi nyári időt ígértek, és valóban, a kezdeti borulást hamarosan felváltotta a zavartalan napsütés. Az utazás főszervezője, kezdeményezője és vezetője Székelyné Kőrösi Ilona történész főmuzeológus, a BKMHE elnöke, tolmácsunk és idegenvezetőnk pedig Balassa Zoltán kassai történész, a Felvidék.ma első szlovákiai magyar hírportál szerkesztője volt, aki Kassán csatlakozott a csoportunkhoz. 

    A déli órákban aztán elkezdődött a gazdag látványosságot bemutató kassai sétánk. Első állomásunk Márai Sándor emlékműve volt, Gáspár Péter alkotását 2004. december 11-én avattak fel:

        Azonnal beindult a fényképezőgépek kattogása, és néhány pillanat alatt több száz fotó készült. Az életnagyságnál kissé nagybb bronzszoborral szemben egy bronzkarosszék is található, amire leülve bensőséges hangulatban lehet szemlélni az író emlékművét:

Márai Sándor gyerekkorát Kassán töltötte, és hamarosan befordultunk a Mészáros utcába, és megkerestük a 35. számú házat. ahol lakott:

A ház falán magyar és szlovák nyelvű emléktábla látható:

A Posta utcánál balra fordultunk:

Elhaladtunk a Csáky-Dessewffy palota mellett. A palota udvarán 2011. március 14-én avatták fel gróf Esterházy János szobrát, amely Lantos Györgyi szobrászművész alkotása:

A szobor avatását szlovák szélsőségek  megpróbálták megzavarni. Sajnálatos módon Kassa városa nem engedélyezte hivatalosan a szoborállítást, ezért a posztamensen csak a 7832-es szám szerepel a név helyett, amíg a hivatalos engedély hiányzik.

A Posta utcábólkiérve a Fő utcán az Immaculata-szobrcsoportnál álltunk meg. Az egykori vesztőhelyen 1723-ban avatták fel a pestisjárvány túlélői a barokk szoborcsoportot:

Örvendetes dolog, hogy 2015. május 7-én a Szeplőtelen Szüzet ábrázoló szobor kiegészült három régen elfeledett dombormű másolatával:

A Kassai Állami Színház előtt egy hatalmas szökőkutat találtunk:

A szökőkúton túl az Orbán torony előtt található a szőlőművesek védőszentjének, Szent Orbánnak a 72 mázsás harangja, melyet az 1556-os nagy tűzvészben elpusztult kassai harangok töredékeiből 1557-ben öntött Illenfeld Ferenc ágyú- és harangkészítő mester. Ez a két méter átmérőjű, és 168 cm magas restaurált harang most a torony előtt, alapzatra állítva látható, ugyanis 1966-ban – szintén tűzeset következtében – leszakadt, és örökre elnémult. A Kelet-szlovákiai Vasmű öntödéjében 1999-ben elkészítették az Orbán-harang pontos másolatát, amely azóta minden délben megkondul:

A város  harangjairól Balassa Zoltán idegenvezetőnk egy anekdotát idézett föl, amelyet Jakoby Gyula festőművésztől hallott. Reggel megszólal a Rozália-kápolnán a harang: Giling-galang, giling-galang, jó reggelt, jó reggelt! Ezután a valamivel nagyobb ferences templom harangja zendít rá: Mi újság, mi újság? Minderre a valamivel nagyobb premontrei templom harangja válaszol: Gyerek született, gyerek született! Erre a Dóm harangja komoran fölteszi a kardinális kérdést: Ki az apja, ki az apja? S a legnagyobb harang, Orbáné válaszol rá: A „kannonok”, a „kannonok”!

A dóm északi oldalán áll a háromemeletes, 45 méter magas Orbán-torony, melyet Lindner Márton, Bethlen Gábor udvari építésze épített 1628-ban. Helyén korábban az 1556-os nagy tűzvész áldozatául esett RubraTurris(vörös torony) állt.

Az építményt árkádos kerengő veszi körül, mely abból a célból épült, hogy a Dóm 19. századi restaurálása alkalmával előkerült sírkövek egy részét annak falán elhelyezhessék:

A Szent Erzsébet dóm északi oldalán II. Rákóczi Ferenc domborműve látható, közvetlenül a Rákóczi-kripta fölött. Az alkotást 1938-ban Löffler Béla készítette.
A dombormű körüli latin szöveg fordítása:
„Ennek a székesegyháznak a sírboltjában nyugosznak az Úrban II. Rákóczi Ferenc fejedelemnek édesanyjának Zrínyi Ilonának, fiának Józsefnek és három hűséges társának csontjai, akiket kegyetlen balsors által reájuk mért két évszázados hontalanság után, a hálás utókor a hosszú száműzetés földjéről kegyeletteljesen visszahozott, és 1906. október 29-én a legfényesebb temetési pompával, szent áhítattal és méltó módon ebben a megszentelt sírboltban helyezett el csendes nyugalomra. Állj meg vándor, és tiszteld a nagy hősök nagy tetteit és dicső emlékét! Ezt az emlékművet a város tanácsa és lakossága emeltette az Úr 1938-ik esztendejében.”

A kassai dóm megtekintésére rövid időnk maradt. Szent Erzsébet-székesegyház a Kárpát-medence egyik legragyogóbb gótikus temploma. A 13. században már templom állt a helyén, amely azonban 1378-ban leégett. A több szakaszban épített új, eredetileg öthajósnak tervezett, ám kereszthajós alaprajzúvá módosított székesegyház 1520-ra lett készen, azonban 1556-ban ismét tűz ütött ki a városban. Kijavították, északi tornya 1775-ban lett készen (a déli tornyot sosem fejezték be). A 19. században földrengés pusztított Kassán, a templomot ezután kétszer is javították. Először az északi kapu díszítéseit csodáltuk meg. Aranykapunak is hívták (Porta aurea) aranyozott szobrai miatt (1860-ban a szobrok aranyozását eltávolították). A legdíszesebben kiképzett kapu. Díszességét azzal magyarázták, hogy ez a kettős kapu nyílik a város főterére, a városházához, ahol a középkori közélet folyt. A kettős kaput elválasztó pilléren a templom védőszentje, Árpád-házi Szent Erzsébet, felette liliomos címerpajzsot tartó két angyal. Az oldalfülkékben, a domborművekkel díszített mennyezet alatt Szent Imre, Szent István, Szent László és István sógora, Szent Henrik szobrai állnak.

A bejárat fölött háromszög alakú oromzat. Kettős ívmezőjében az utolsó ítélet elevenedik meg, a dombormű vízszintes párkányra két részre oszlik. A felsőben Krisztus, mint Majestas Domini jelenik meg, körülötte Szűz Mária, Szent József és az apostolok. Krisztus az égitestek (Nap, Hold, csillagok) felett trónol. A legfelső részben kiterjesztett szárnyú angyalok, egy a szegeket tartja, kettő a feltámadás harsonáit fújja. Az alsó képmezőben feltámadt halottak, jobbról az üdvözülteket fogadó angyal, balról az az elkárhozottakat űző ördögök:

Az Utolsó ítélet dombormű körül lépcsőzetesen elrendezve további öt, téglalap alakú domborműfülke található. A legfelső a lecsonkított kereszten függő halott Jézust és a két latrot ábrázolja. A megtért jobb oldali lator lelkét kisgyermek jelképezi, s egy angyal öleli magához, a bal oldali lator lelkét a poklot jelképező szörnyalak tartja fogva. A két középső domborműn a fájdalmas Szűz látható asszonyokkal, a két legalsóban Szent Erzsébet életéből vett jelenetek:

A Szent Mihály-kápolna felé nyíló déli kapu eredetileg a temetőkertbe vezetett. Kovácsoltvas rácsos ajtaja 1904-ben készült. A rácsos ajtóval kápolnaszerű előcsarnok zárható el.

A kapu háromszögű oromzatán Mátyás király életnagyságú kőszobra áll.

A nyugati főbejárat (a dóm főhomlokzatán) két torony között helyezkedik el, a keresztrózsáig 32 m magas. A főbejárat két oldalán Keresztelő Szent János és Szent József szobra. A kapu szemöldökgerendája feletti ívmezőben Krisztus az Olajfák hegyén jelenet az imádkozó Krisztussal, a három alvó katonával, felül az Isten áldó alakjával, oldalt a katonákkal érkező Júdással. Fentebb a fájdalmas Szűz, karján a keresztről levett Krisztussal. Legfelül Veronika két angyal által tartott kendője látható:

A keresztrózsa alatti orommezőben a templom kicsinyített mását tartó Árpád-házi Szent Erzsébet szobra áll, feje felett Kassa II. Ulászlótól kapott címere:

A főbejáraton belépve elénk tárul az 1200 négyzetméter területű katedrális főhajója:

A főoltár az 1470-es évek mélyített szekrényű típusába tartozik. 1474 és 1477 között állították fel és készültek festményei. 
12,5 méter magas, nyitott szárnyakkal 8,1 méter széles. Az oltár részei: szekrény a három főalakkal, predella, oromdísz, két pár szárny összesen 48 táblaképpel. Az oltárszekrény közepén Madonna-szobor karján a gyermek Jézussal (247 cm magas), jobbján Erzsébet, Keresztelő Szent János anyja (191 cm), balján Árpád-házi Szent Erzsébet (194 cm) kezében tálkával és kanállal, a charitas jelképeivel. A szobrok lába alatt domborműves fríz, rajta az öt bölcs és az öt balga szűz. A predellán a sírjából feltámadt Krisztus domborműve látható.
Az oltár szárnyai sarokvassal mozgathatók. A táblaképek egyenként 125 x 80 cm nagyságúak. Három mester alkotása, akiket az utókor erről a művükről elnevezve azonosít:

 Teljesen kinyitva Árpád-házi Szent Erzsébet élete elvenedik meg 12 táblán:

Az épület közepén a főhajó és a kereszthajó találkozásánál a dohánygyári munkások által adományozott csillár lóg, melynek láncait a magyar Szent Korona mása fogja össze:

Hátratekintve, az orgonakarzatot láthatjuk. A neogótikus orgonaszekrényt a bártfai Hölzl Mór készítette. Magát az orgonát többször újították föl. Ma három manuállal, 65 regiszterrel, 4.500 síppal és egy harangjátékkal rendelkezik:

Az oltár fölé tekintve a színes üvegablakokon átszűrődő fény által megvilágított kecses boltozatban gyönyörködhetünk:

A déli oldalon az oldalhajót a királylépcső, illetve a királyi oratórium zárja. Itt hallgatta a misét Mátyás király kíséretével együtt. Dupla lépcsősor vezet az oratóriumra, amelyet a szerelmesek lépcsőjének is hívnak, mivel ha két ember, egyforma sebességgel halad fölfelé, akkor négyszer találkoznak. A karzat alatt latin nyelvű felirat. Giszkra János főkapitány vésette oda, hírül adva a kassaiaknak, hogy Utószülött László király megszületett Komáromban:

Északi oldalon láthatjuk Dudits Andor Rákóczi Ferenc életéről készült három részből álló freskóját:

A három részből álló szecessziós festmény (1914-1916) felső sávjában az újratemetés jelenetei. A három koporsó előtt az ötös bizottság tagjai haladnak, akik a hamvak megtalálását ás azonosítását végezték. Mögöttük a temetést végző két püspököt láthatjuk. A háttérben a kassai dóm és a konstantinápolyi Aja Sophia körvonalai. 

Középütt a fejedelem életútja, alatta a fejedelem szarkofágja. Az életpálya első jelenetén – balról - Zrínyi Ilonát és az újszülöttet látjuk, majd egészen baloldalt Kollonich Lipót (1631-1707) bíborost, esztergomi érseket, a gyermekek gyámját és a kis Ferkót fehér ruhában, majd II. Rákóczi Ferenc hátrabilincselt kezekkel áll, mellette François Joseph Longeuval (?-1719) lovag a bokor alatt, aki a fejedelem francia királynak szánt leveleit bemutatta a császári udvarban és emiatt a fejedelmet börtönbe vetették. A lépcsőzetesen megfestett életút legmagasabb fokán a fejedelem kibontja a szabadságharc zászlaját. Mögötte tábornokai, előtte fehér darócruhában paraszt térdel. Kissé jobbra szeméhez emeli kezét, visszanéz a lengyel-magyar határról szülőföldjére, melyet többet sohasem láthat. XIV. Lajos, francia király alakját látjuk, mellette Rákóczit alázatos, szinte szerzetesi pózban és ruhában. Tőlük jobbra III. Ahmed (1673-1736) szultán, aki a fejedelmet meghívja Törökországba. Az utolsó jelenet: az idős Rákóczi Ferenc „hallgatja tenger mormolását", a Márvány-tenger habjait, mögötte Mikes Kelemen (1690-1761) írja leveleit „Édes Nénémhez":

Az oltár előtt a mennyezetről függ a Napbaöltözött Asszony, vagyis egy, a napot szimbolizáló, korongba helyezett barokk Mária-szobor, a kis Jézussal. A korongra köröskörül, mind a bejárat, mind az oltár felőli oldalon, Mária-szimbólumokat festettek. A napkorong alsó és felső részében, mindkét oldalon ez áll: advocata nostra, auxilium christianorum, azaz: a mi szószólónk, a kereszténység segedelme. Az alkotás érdekessége, hogy Szűz Máriát mindkét oldalon elölről látjuk az isteni kisdeddel együtt:

A szószék kőből készült alsó részét  W. Aubrama és R. Argentiho faragta a 19. században:

A felső részen fából faragott próféták és egyházatyák szobrai láthatók:

Az északi hajó alatt a Steindl-féle átalakítások során alakították ki a kriptát, amelyben 1906-ban elhelyezték II. Rákóczi Ferenc, anyja, Zrínyi Ilona és a fejedelem idősebbik fia, Rákóczi József, valamint Esterházy Antal gróf, Sibrik Miklós ezereskapitány, Bercsényi Miklós gróf és felesége, Csáky Krisztina grófnő földi maradványait:

A katedrálisban tett látogatásunk után negyed egy körül forró nyári melegben indultunk vissza a buszparkolóba a Fő utcán. Egy hűsítő fagylalt elfogyasztására volt csak időnk. Menetközben elhaladtunk a 91. számú ház előtt. A mai épület helyén egykor két, középkori eredetű polgárház állott. Az egyházi fenntartású, középfokú oktatási intézmény (konviktus) épületét 1657-ben fejezték be. Amint azt a homlokzat tengelyében lévő főbejárat fölötti felirat elmondja, a katolikus nemes ifjak nevelésére szolgáló intézményt Balassa Zsuzsanna alapította 1652-ben. A működtető jezsuita rend 1773-as betiltását követően világi papi szeminárium, raktár, majd katonakórház lett. A 19. században klasszicista stílusban felújították az épületet, majd reálgimnázium kezdte meg benne működését. 1886-tól - a kommunista diktatúra évtizedeit nem számítva - máig folyamatosan papi szemináriumként szolgál. E házban pihent meg kassai látogatása idején, 1995-ben II. János Pál pápa, aminek emlékét egy emléktábla őrzi:

Kassai sétánk egy része ezen a videfilmen látható: VIDEO

A továbbindulással kissé megcsúsztunk, ezért az Eperjesen megállás nélkül áthaladtunk, és a következő állomásunk Hervartón volt, ahová négy óra felé érkeztünk meg:

Az Assisi Szent Ferenc tiszteletére szentelt római-katolikus fatemplomot a 15. század második felében építették, főoltára, amelynek Alexandriai Szent Katalin, Szűz Mária és Szent Borbála a központi alakjai, 1480 előtt készült.
A templom maga körítőfallal övezett, keletelt, egyhajós épület, nyugati oldalán toronnyal, a belsőben karzattal, keleti oldalán a nyolcszög három oldalával záródó szentéllyel, s az ebből északra nyíló apró sekrestyével. Kőtalapzaton áll, fazsindellyel fedett, a hajó gerincét huszártorony ékesíti.
A templombelső szinte teljes egészében festett. A legrégebbi díszítések a 16. század végéről maradtak fenn, ám a festés java része az 1660-as évekből, illetve a 18. századból származik, így a Szent Ferencet ábrázoló kép is. A berendezés egy része a 19. század elején készült.
Az egyik legrégibb fából épült szakrális műemlék Szlovákiában, jelenleg is templomként működik:

Rövid séta után továbbindultunk Bártfára, ahová fél öt felé érkeztünk meg. 

Bártfa eredendően irtástelepülésként jött létre, de a tatárjárás után német telepesek népesítették be újra. Jellegzetes, mérnöki munkával kijelölt cipszer telepesváros, amely 1376-ban kapott szabad királyi városi rangot. Gazdagságát a távolsági kereskedelembe való bekapcsolódásán túl saját kézműves termékeinek, különösen textíliáinak köszönhette.
A Felvidék legismertebb műemlék-együttesei közé tartozó, 2000 óta világörökségi címmel is büszkélkedő város szabályos téglalap alakú főterének északi oldalán áll a város plébániatemplomának épült, jelenleg „Basilica Minor” rangú, keletelt, háromhajós, egytornyú, gótikus székesegyház. Egyike a Felvidék leggazdagabb középkori templomainak. Patrónusa, Szent Egyed (Egidius) az aranyművesek védőszentje, így tisztelhették Bártfán is. Első periódusa még a 14. század második felében épült, de gótikus kiépítése csak 1464-re készült el. A várost teljesen elpusztító 1878-as tűzvész után Steindl Imre építész tervei szerint állították helyre. Különösen becses a templom berendezése, hiszen nem kevesebb, mint 11 db teljesen ép, szobrokkal és festményekkel díszített, gótikus szárnyasoltárt, valamint reneszánsz padsorokat, stallumokat találunk benne, de jelentősek freskói is. Főoltára neogótikus. 

Sajnos mire odaértünk, zárva találtuk, ezért csak kívülről tudtuk megcsodálni:

A szabályos téglalap alakú Főtér közepén áll a 16. század első évtizedében, kései gótikus és reneszánsz stílusban épült, egy emeletes, nyeregtetős városháza. Különösen gazdagok a lépcső és az erkély kőfaragványai – utóbbin Bártfa bíráinak és tanácsosainak címerével. A főhomlokzatokon Bártfa és Magyarország címerei, valamint egy 16. századi (!) óra látható. A tetőzet fölé emelkedik Roland lovag szobra. Az épületen belül is számos értékes középkori faragványt és freskót találunk:

Bártfa történelmében gyakran pusztította tűzvész a várost. 1774. május 27-i tűzvész sok fából épült házat elpusztított, a templom megsérült, a városháza is leégett. Ekkor a városlakók azt mondták, most már „Elég!”, és a Szent Edgár bazilika déli bejárata előtt egy párkányokkal tagolt, a város címerével díszített magas posztamensen felállították Szent Flóriánnak, a tűzoltók védőszentjének kőből faragott életnagyságú szobrát. A keresztény hitét bátran megvalló, 304-ben mártírhalált halt szent az árvizek és tüzek elleni védelem patrónusa. A további tűzvészek elkerülésének óhajával felállított barokk kőszobor sajnos nem váltotta be maradéktalanul a hozzáfűzött reményeket, mivel a város 1878-ban ismét leégett, de legalább a városháza ezúttal megúszta a pusztulást. A templom viszont ismét súlyosan megrongálódott.
Az időjárás viszontagságaiban megrongálódott eredeti Szent Flórián-szobrot jelenleg a múzeum kőtárában találjuk. 1982-ben egy eredetivel megegyező másolatot helyeztek a bazilika elé:

A régi városházától jobbra áll Kéler Béla szülőháza. Erről itt lehet olvasni:

A mai városháza három középkori telken álló épület a tér közepén. A 16. sz elején épült, de az idők során túl kicsinek bizonyult városháza funkcióját vette át. Az eredetileg iskolának épült, 19. sz-i ház egy emeletes, kilenc tengelyes, középen enyhén előre ugró rizalittal, fölötte attikával, melyet a város címere díszít. A magas, barokkos tetőzet gerincén neobarokk tornyocska látható, amely hagymakupolával fedett. Az épületben ma a városi tanács működik:

A Főtér térfalait jellegzetes, ugyanakkora méretű telekre épített, 2 szintes, timpanonos, zömében gótikus eredetű, gyakran átépített polgárházak alkotják. Ezek közül is talán a legszebb és leglátványosabb polgárház a tér déli oldalán álló, 26. számú épület. A zárt sorú beépítésben álló, egy emeletes, nyeregtetős, „tipikus” ház gótikus eredetű, három tengelyes épület. Utcára nyíló, nagyméretű kapujának vörösre festett, gótikus keretei máig fennmaradtak: 

Az épület leglátványosabb díszei az 1760-70-es években készült késő barokk, rokokó homlokzati freskók. Az ablakokat és a kaput keretező, növényi motívumok mellett egy nagyméretű képmezőt is találunk, melynek központi jelenete Szűz Mária megkoronázását ábrázolja. Az épület földszintjén ma régiségbolt működik:

A város polgárai – tanulva a tatárjárás szörnyű pusztításaiból -, igyekeztek mihamarabb fallal is megvédeni értékeiket. A város első virágkorában, a 14. században épültek az első falak és tornyok, melyek 15 hektáros területet öveztek. Az erődítéseket a későbbi évszázadokban folyamatosan bővítettek, erősítettek. A késő középkorra alakult ki Bártfa kettős városfala, melyet kívülről mély vizesárok erősített, amelybe a közeli Lukavica folyó vizét vezették be. A legveszélyeztetettebb É-i oldalon három sor kőfal is védte, ahol a külső falszorosban vizesárok volt.
Az ostromnak leginkább kitett kapukat komoly rondellákkal, barbakánokkal erősítették meg. Története során a bártfai erődítések sohasem bírtak valódi hadi jelentőséggel. Hadi eseményekben leginkább a 17. század Habsburg-erdélyi háborúiban, ill. a kuruc megmozdulásokban vettek részt. A 18. századra Bártfa gazdasága lehanyatlott, erődítményei jelentőségüket vesztették, elavultak. Mára az eredetileg több kilométer hosszú falak csak részletekben maradtak fenn, körben a történelmi belváros peremén:

A barbakánon sétálva az északkeleti kijáratnál találunk egy négy méter magas szobrot, amely Bolyki Lajos és Jánosi András munkája. A két ruszin nemzetiségi gyökerű képzőművész több alkalommal készített közös alkotást. Az 1998-ban tölgyfából készített „Bártfai kezek” című közös köztéri plasztikájuknak abban rejlik különös értéke, hogy a Mečiar időkben készült, ennek ellenére tisztelet és szeretet övezte az alkotókat az ismert feszültségek mellett is.
2000-ben egy szlovák és angol nyelven íródott emléktáblát helyeztek el a bazaltkövekből kialakított talapzaton:
"Drevená plastika „Ruky Bardejova”. Drevenu dubovu plastiku zhotovili a mestu Bardejov darovali madarsky sochary Bolyki Lajos a Jánosi András v roku 1998. Symbolizuje potrebu ludskej ochrany historickych pamiatok. Tato sa v pripado mesta Bardejov naplnila v roku 2000 jeho zápisom do zoznamu svetoveho kulturneho dedicstva."
A magyar fordítás valahogy így hangzik:
„Fából készült szobor „Bártfai kezek”. Ez a tölgyfából készült szobor, amelyet Bolyki Lajos és Jánosi András ajándékba készített Bártfa város részére 1998-ban, a történelmi műemlékek védelmének szükségességét szimbolizálja. Ez a helyzet Bártfa város esetén is, mivel 2000-ben felkerült a kulturális világörökségi helyszínek listájára.”

Bártfai sétánkat a megbeszélt időben befejeztük és mindenki fegyelmezetten betartotta a megállapodást. Itt is volt időnk kávézásra fagyizásra, aztán továbbindultunk. Utunk során a buszon folyamatos történelmi megemlékezéseket és irodalmi műsorokat  hallgattunk, amik az éppen aktuális földrajzi helyzetünkhöz kapcsolódott. Az utasok egymás közt is élénk kulturális témájú beszélgetésbe, vitába, eszmecserébe elegyedtek egymással. Rengeteg hasznos és érdekes gondolat, adat, információ hangzott el, így aztán gyorsan szaladt az idő, nem unatkoztunk egyetlen másodpercig sem. Ezúttal csak 5 km-re volt a következő állomásunk, Bártfafürdő:

Ezen a gyönyörűségesen szép fürdőhelyen áll egy gyönyörűségesen szép szobor, egy gyönyörűségesen szép királynéról. A gyógyforrásokat már évszázadok óta ismerték a környéken. A 19. sz elején épült ki, I. Sándor cár is gyógyítatta magát. Erzsébet királyné megjelenése azonban igazi hírnevet szerzett a helynek, mivel azt a legendát terjesztették, hogy az itteni kúra után tíz évvel fiatalosabbnak nézett ki. A királyné kultusza 1899-ben kezdődött, amikor egy emlékoszlopot állítottak, amelybe befalazták azt az ivópoharat, amelyből 1895-ben, az ott időzésekor itta a gyógyvizet. 1903. augusztus 16-án pedig a Deák szálló előtt – ahol a királyné lakott - ünnepélyes keretek között felavatták a Donáth Gyula által készített emlékművet, amely egy magas, hátszegi márványból készült talapzaton, ülő helyzetben ábrázolja a gyönyörű fiatal királynét, aki a szokásos attribútumokkal rendelkezik, vagyis a koronázási díszruhájában, koronát viselve, kezében legyezőt tartva. Az avatóbeszédet Bárdossy Jenő főispán tartotta, aki a szoborállítás költségének a felét fizette ki, és beszédet mondott Berzeviczy Albert is. Ezután lehullott a lepel, és Bornemisza Gaby kisasszony elszavalta Farkas Imre „Erzsébet királyné” című versét:

A Csehszlovák állam ideje alatt a szobor sokáig raktárban pihent és csak 1968-ban állították fel ismét, ekkor azonban már nem az eredeti felirat kerül a talapzatra, hanem a „Na Pamiatku Pobytu Cisarovnej Alzbety, Kralovnej Uhorska” szöveg. A park szép környezete is a méltó a királyné emlékéhez, sajnos az általa kedvelt fenyőfák kissé leárnyékolják a bronzalakot, miközben a háttérben vakítóan világosra meszelt falak látszanak:

Az emlékmű közelében egy nagy kiterjedésű szabadtéri néprajzi múzeum látogatható, amely Felső-Sáros sajátos népi építészetét mutatja be, köztük egy 18. századból származó ortodox fatemplom is található. Sajnos a 6 órai zárás előtt tíz perccel értünk a bejárathoz, és így már nem volt érdemes bemenni:

Az alábbi képet a 2014 őszi utazásunk alkalmával készítettem:

Felkerestük a gyógyforrást, ahol mindenki megtöltötte a palackját a jellegzetes konyhasó ízű gyógyvízzel:

Amíg Zboro felé közeledtünk, a buszon Székely Gábor az alábbi, Mikszáth Kálmán által lejegyzett legendát olvasta fel a vár történetéről:

1548-ban Tárczay Györgyöt hűtlenné bélyegezte I. Ferdinánd s odaadta a szép várat uradalmastul az élelmes Serédy Györgynek. Veszedelmes birtok volt akkoriban egy vár: könnyen utána gurult az embernek a feje is.
Serédy Gáspár sokat költekezett, s nagy fényre emelte Zborót úgy, hogy messze földön híre volt, mesés dolgokat regéltek a zborói vár pompájáról.
Ebben az időben ment oda látogatóba I. Rákóczi György a nejével Lorántffy Zsuzsannával, aki vérrokonságot tartott a gyermektelen aggastyán Serédyvel.
Rákóczinak fölöttébb megtetszett a gyönyörű vár és a birtok úgy, hogy erőnek erejével meg akarta szerezni.
- Hogy adod nekem ezt a várat, bátya?
- Nem eladó, nagyságos uramöcsém.
- De ha én kérem. Bírni akarom. Mondj akármilyen összeget.
- Hát jól van, - mondta Serédy nevetve. - Ha mához egy évig harmincezer aranyat kifizetsz, tied a vár s a birtok.
- Itt a kezem rá, - felelte mohón a fejedelem. - Eb, aki megbánja.
- Ne siess, nagyságos uram, mert még nem végeztem. A harmincezer arany mind erdélyi legyen, mind ebben az évben veressék s mind a te képedet viselje. Másképp Isten úgy segéljen, nem adom.
Szóval: Serédy lehetetlenséget kívánt. Harmincezer aranyat akkoriban tíz esztendő alatt sem igen verettek Erdélyben. Minden bőven volt ott, csak pénz nem.
Rákóczi elkedvetlenedve mondta rá:
- Bolond vagy, bátya, hanem azért mégis enyém lehet Zboró.
Az öreg csak nevetett rajta, s eldicsekedett vele sokáig a vendégeinek, hogy miképp vágta ki magát az ő kegyelmes uraöccse előtt. Egyszer aztán, még le sem telt egészen egy esztendő, nehéz társzekerek döcögtek be a zborói híres udvarra s Naláczi uram szállt le az egyikről, akit az erdélyi udvarból ösmert Serédy.
- Hol jár itt kegyelmed, - köszöntötte Serédy nyájasan, - ahol a madár se jár.
- Pénzt hoztam kegyelmednek.
- Miféle pénzt?
- Hát a vár és az uradalom vételárát, harmincezer darab idei aranyat.
- Csak tán nem? - kiáltotta ijedten Serédy
De bizony igaz volt. Egyenkint oldozták ki a zacskókat, az öreg úr egyenkint vizsgált meg egyre izgatottabban minden aranyat. Mind igazi volt s nem volt egy híjja sem. Az izgatottság annyira erőt vett a különben is beteges emberen, hogy mikor az utolsó darab is teljesen bevált az adott szó szerint, eszméletlenül hanyatlott hátra székén ott a nagy garmada arany előtt s meghalt szívszélhűdésben, miután még elhaló szavakkal ezt rebegte: »Isten veled kedves váram!«

Fél hétre értünk Zboro településre, ahol először egy  templomot látogattunk meg, amelyet 1655. december 5-én szentelte fel Kisdy Benedek egri püspök képviselője Antiochiai Szent Margit tiszteletére. 1876. március 23-án a templom tornya és tetőszerkezete egy tűzvészben leégett, de újjáépítették. 1915 őszén az első világháború során újra súlyos károkat szenvedett:

Jelenleg is restaurálás folyik benne:

Ezután a többi emléket is felkerestük. A Serédy-kastélyt a 16. század közepén építették reneszánsz stílusban, 1548-ban említik először. Később többször átalakították. Az Erdődy, majd a Clary-Aldringen családé lett. 1907-ben az erdőgazdaság vásárolta meg. Az 1960-as évek közepén leégett, azóta rom:

1655-ben szentelték föl Szent László tiszteletére a gótikus római katolikus templomát. 1662-ben barokkosították és tornyát is átépítették. Egy évre rá még egy oldalkápolnát építettek hozzá. A Rákóczi-kápolna a templom fő mecénásának Rákóczi Erzsébet költőnek az adományából épült, aki 1654-ben vagy 1655-ben itt született. Rákóczi László leánya volt. A kápolna gazdag stukkódíszítéssel van ellátva, mely rokonságot mutat a dél-amerika templomok hasonló díszítéseivel. Külsejét 1873-ban alakították ki. A kéttornyú, reneszánsz Rákóczi-kastélyt 1625 körül Rákóczi Pál építtette, aki itt hunyt el 1633. március 12-én. A vár lerombolása után ide költözött az uradalom központja. A 18. századtól az Aspremont család birtoka volt. Az 1800-as évek végén a kastélyban tűzvész pusztított. A várkastély 1914-ben ágyútűzben pusztult el. Az 1950-es években lebontották.
Mellé építette Báthori Zsófia a templomot. A reneszánsz templom háromhajós épület két toronnyal a homlokzatán 1640-ben épült. Szent Zsófia tiszteletére szentelték föl. 1660 körül bővítették. 1731-ben javították, majd ismét javították és részben átépítették. 1794-ben Máriássy püspök most már Nepomuki Szent János tiszteletére szentelte föl. A mellékhajók egyike fölött oratórium épült, mely az északi oldalon egy folyosóval kötötte össze a templomot a kastéllyal. Kórussal és orgonával is rendelkezett. A templomban két kripta volt található (az egyik az oltár alatt, a másik a templom közepén).  1876. március 23-án a templom tornya és tetőszerkezete egy tűzvészben leégett, de újjáépítették. A templom építészetileg közeli rokonságot mutat a kassai jezsuita (most premontrei) templommal, hiszen mindkettőt Báthori Zsófia építette. A templomba egyik tornyán toronyóra volt és két harang, melyek közül az egyiket I. Rákóczi György adományozott. Az 1630-ból származó harangot a várból hozták:

1914. április 25-én 13 órakor az udvari szeszfőzde kigyulladt, melynek áldozatául esett a templom is. A Rákóczi-korabeli harangok megolvadtak és a toronyóra is megsérült. Az első világháború kitörése meggátolta a templom újjáépítését és betetőzte annak pusztulását:

Az első világháború alatt igen sokat szenvedett a község lakossága. 1914 szeptemberében az osztrák-magyar hadsereget az oroszok megverték Halics közelében. Novemben az oroszok Brusilov és Dmitrijev generálisok vezérlése alatt áttörtek a Kárpátok hágóin és november végén elfoglalták Felsőkomárnokot és Zborót. A távozó osztrák-magyar sereg mindhárom zborói hidat felrobbantotta, hogy megállítsák az oroszokat. December elején az oroszok Bártfáig nyomultak előre. Ebben az időben Brusilov generális a zborói közjegyző házában volt elszállásolva. Nem sokáig tartott a megszállás, december 9-én az osztrák-magyar seregek visszafoglalták Zborót. Az oroszok 1915 tavaszán újra támadásba lendültek. A front március 25-én ért Zboróhoz. Ekkor az osztrák-magyar hadvezetés kiürítette a községet és visszavonulás közben tüzet gyújtottak, aminek következtében 340 ház leégett. Nehéz tüzérségi harcok közepette áprilisban sikerült az oroszokat visszaszorítani. Az 9. Osztrák-Magyar gyalogsági ezred tüzérségi támogatás mellett május 3-ára fölényes győzelmet aratott a 25. Orosz gyalogos osztag felett, akik visszavonultak Halicsba. Zboró katasztrofális állapotba került. A lakóházak lakhatatlanná váltak, súlyosan megsérült a Szent Margit templom, a Szent Zsófia templom, az iskola, a Rákóczi kúria, a Serédy kastély, a Szinnay kastély, a zsinagógának csupán egyetlen fala maradt állva. Az összes kár 20 millió koronát tett ki. A faluban és a környező dombokon százával hevertek a magyar, orosz, osztrák, cseh, ruszin és szlovák elesett katonák holttestei. A halottakat ott temették el ahol éppen elestek.
300 zborói férfiból, akik olasz és orosz fronton harcoltak 21-en soha nem tértek vissza, és a háborúban 9 civil is áldozatul esett. Emlékükre a Csehszlovák Köztársaság állított emlékművet 1928. április 29-én. 

Örömmel láttuk, hogy előző év őszén elhelyezett kgyeleti koszorú még mindig az emlékművön található:

Az emlékhelyek mellett magyar nyelvű feliratokból is tájékozódhattunk:

Mire befejeztük a sétánkat, már hét óra is elmúlt. Tanakodtunk, hogy elinduljunk-e a hegyre a vár megtekintésére. Már majdnem útrakeltünk, amikor kiderült, hogy a buszvezető pihenőidejének szabályzata miatt, csak úgy tudunk másnap korán elindulni a távoli Przemyśl-be, ha sofőr időben befejezi a mai munkanapját. Így aztán gyorsan továbbindultunk Felsővízközre a szálláshelyünkre. Zboró település történetéről itt, a vár sorsáról pedig itt található részletes leírás. 

Az alábbi képre kattintva pedig egy 3D-s animációs filmet láthatunk madártávlatból:

Utunk során féloldali útlezárások késleltettek bennünket, így aztán este nyolc órára érkeztünk meg a szálláshelyünkre, a Rubin Hotelba. A vacsora után elfoglaltuk a szobáinkat és mély álomba merültünk.

Második nap: 2015.06.12.

Harmadik nap 2015.06.13.

A hivatal előtt fészkelő gólyák hangos kelepeléssel üdvözöltek bennünket:

Az avatási ünnepség a görögkatolikus templomban közös imával kezdődött.A Szent Kozma és Damján tiszteletére szentelt görög katolikus fatemplom 1924-ben épült a korábbi, 1700-ban épített és az I. világháború idején elpusztult fatemplom helyén. Négy haranggal rendelkezik. A templomot 1970-ben újították fel:

Ezt követően processzió indult az avatás helyszínére, a helyi lakosok kereszttel és templomi zászlóval vonultak, ahogyan a hagyományos körmenetek alkalmával szoktak (video):

A helyszínre érkezett Szesztay Ádám, a Kassán működő Magyarországi Főkonzulátus főkonzulja is:

A magyar himnusz eléneklése után az ünnepi beszédek sora Daniela Štefancová polgármester köszöntő beszédével kezdődött, a tolmácsolást Balassa Zoltán Kassán élő történész végezte (video):

Palotás Gábor kecskeméti lakos népdalokat és katonadalokat adott elő furulyán, majd Szesztay Ádám, a Kassán működő Magyarországi Főkonzulátus főkonzulja mondott ünnepi beszédet (video):

Ezután Székelyné Kőrösi Ilona felolvasta Szemereyné Pataki Klaudiának, Kecskemét Megyei Jogú Város polgármesterének üzenetét (video):

Pintér Tamás, a Nagy Háború Kutatásáért Közhasznú Alapítvány elnöke is megemlékezett a száz évvel ezelőtti történelmi eseményekre (video):

Székelyné Kőrösi Ilona, történész főmuzeológus a Bács-Kiskun Megyei Honismereti Egyesület elnöke ismertette Kecskemét és Felsőkomárnok kapcsolatának történetét:
„Az első világháború idején Kecskemét – más városokhoz hasonlóan – folyamatosan, és egyre nagyobb terheket vállalva, egyre több áldozatkészséget tanúsítva, viselte a hátországot sújtó mindennapi háborús gondokat. A munkaképes korú férfilakosság mozgósítása mellett súlyosan érintette a várost a hadi ellátás, az újabb katonai egységek elszállásolása, az internáltak fogadása, a Kecskemétre szállított több ezer sebesült katona elhelyezése és ápolása. A drágaság, az élelmiszerhiány, a tüzelőanyag hiánya, a munkaerőhiány, a csonka családok problémái, a gyermekvédelem feladatai; a középületek igénybevétele és a gazdasági problémák nyomán kialakult társadalmi feszültségek a városvezetés minden erejét igénybe vették.
Mindezek ellenére a szolidaritás szép példáival találkozhatunk a háborús esztendők során. 1916-ban, a románok erdélyi betörését követően számos menekült érkezett Kecskemétre is, ahol hajlékkal, étellel és szeretettel fogadták őket.
Még korábban, 1915-ben az oroszok által felégetett, elpusztított kárpáti – felvidéki – falvak újjáépítésében is részt vett a város. Nem kevés anyagi áldozattal és személyes munkával Felsőkomárnok újjáépítésére vállalkoztak. Nem voltak egyedül ebben az akcióban, Debrecen például Zboró (a híres Rákóczi emlékhely) számára nyújtott segítséget.
Kecskemét 1913-ban megválasztott polgármestere, Sándor István az alábbiakat írta a korabeli akcióról (ahogyan ő fogalmazta: a kárpáti falvak felépítéséről) és a társaival tett felvidéki útról. „1914-15 telén az oroszok a Kárpátok között belül voltak a magyar határon s azon a területen némely községek egészen, más községek részben leégtek, vagy egészen megsemmisültek, mert mikor azon a környéken jártunk, jobbra-balra láttunk valamennyi gyümölcsfát és alatta sok hamut. Ott t.i. a házak nagyobbára fából épülnek. [....] Felsőkomárnokról visszatérve újult erővel fogtam a község felépítéséhez szükséges összegek összegyűjtéséhez és tényleg, ama házanként 600 korona, melyet egyesek összeadtak, [A házak száma hiányzik a szövegből] ház felépítését tette lehetővé. Az ezen felül összegyűlt kisebb adományokból pedig papjuk kérésére már 1915-16. telére nagyobb összeget küldtünk, mert enélkül a község lakossága jó részt éhen halt volna. Ezeket a dolgokat, valamint 1916-ban az elpusztult házak felépítését Györffy Pál főjegyző, a községnek más községben lakó papja segítségével intézte. Felsőkomárnokkal szemben vállalt kötelezettségünket a fentiekkel szépen teljesítettük, sőt a községháza felépítésére szükséges összeget a közgyűlés megszavazta és elküldötte."
A Kecskeméti Katolikus Legényegylet 1915. szeptember 8-án a vasútkertben hangversennyel és tűzijátékkal összekötött kerti ünnepélyt és népmulatságot szervezett „a háborúdúlta Sárosmegyében felépítendő Kiskecskemét javára". A rendezvény keretében bemutatták Váry István Kiskecskemét című, a témához kapcsolódó alkalmi színjátékát. Váry István fiatal jogász, író, újságíró volt, a 20. századi Kecskemét ismert alakja, helytörténeti kutatással is foglalkozott. Az egyfelvonásos színjáték a korabeli helyi híradások szerint a háború befejezése után történik, „a diadalmas béke derűs napjaiban, egy, az oroszok által feldúlt felvidéki falu helyén a kecskemétiek áldozatkészsége folytán felépített új községben, Kiskecskeméten." Szereplői: a kecskeméti katolikus kántor (Jambrek Nándor), kiskecskeméti bíró (Papp Mihály), felesége a bíróné (Benkes Giza), kiskecskeméti tanítónő (Demcsák Terike), rokkant katona (Igács Gábor). A darabot még több alkalommal előadták a további jótékonysági rendezvények során.” (video)

Ezt követte az emléktábla ünnepélyes leleplezése:

Martin Tkačin atya a helybéli görög katolikus egyház lelkésze felszentelte az emléktáblát (video):

Következett a koszorúzás:

Az avatás két nyelven történt, amelyet Balassa Zoltán Kassán élő történész tolmácsolt. A műsorban Palotás Gábor kecskeméti lakos népdalokat és katonadalokat adott elő furulyán. A beszédek után Martin Tkačin atya felszentelte az emléktáblát, majd a koszorúzást követően Daniela Štefancová polgármester asszony pedig szeretetvendégségre hívta meg az ünnepség résztvevőit.

 A vendégségben a helyi lakosok és a Bács-Kiskun megyei hagyományőrzők között meghitt beszélgetés és barátkozás alakult ki. A nyelvi nehézségek leküzdésére hathatós segítséget nyújtott az egykori iskolában szerzett orosz nyelvtudás halvány emléke, amelynek felidézésére hatékony támogatást nyújtott a jelentős mennyiségű pálinka elfogyasztása.

Az ünnepi ebédet követően meglátogattuk Alsókomárnokot is:

A görögkatolikus templom Volodimír Sičinský építész tervei alapján 1938-ban épült. A 18. századi ikonosztáz Tőketerebesről származik:

                                  Vége