1550 Firenzei Pietà
(Firenze, Museo dell'Opera del Duomo vagyis a Dóm múzeuma)
226 cm magas részben csiszolt márvány szoborcsoport
Készült Rómában 1547-1555 között
A művész utolsó alkotásainak egyike, ahol Nikodémus megformálásában feltehetően saját arcképét faragta meg. Élete vége felé vallásos megtérése következtében, Michelangelo túllépett a platóni dualizmuson. A halált ezután a magányos lét feloldásaként fogja fel, amelyben az egyedi lélek egyesül az isteni szeretettel. Ez a gondolat sugárzik ki abból a különös gyöngédségből, amit a kinagyolt formák és megtört vonalak érzékeltetnek. A mű a Szentháromság eszméjét is kifejezi: a holttestet két alak tartja a hóna alatt függőlegesen megtámasztva, és a Krisztus mögött álló negyedik alak uralkodik a csoporton. A megmunkálás technikája arra törekszik, hogy kifejezésre jutassa a az alakok spiritualitását és belső kisugárzását: lecsiszolt és durván hagyott felületek váltják egymást, a darabos részeken megtörik, szétszóródik a fény, és bizonyos áttetsző jelleget kölcsönöz Nikodémus és a Szűzanya arcának. Nikodémus gyengéd mozdulattal emeli a holttest jobb karját, mint aki a testet Magdolna felől Mária felé igyekszik közelíteni, s közben gyengéd védő mozdulattal tesz bal kezét az anya hátára. A két oldal jelképes értelme is szerephez jut: a jobb oldal – Magdolnáé – az élet, a bal oldal – a Szűzé – a halál oldala. Nikodémus mint az isteni Gondviselés megszemélyesítője. A kompozíció felfogása azt bizonyítja, hogy Michelangelo megbékélt a halál gondolatával, amely immár a lélek végső felszabadulásának színében jelenik meg előtte.
A szoborcsoportot a művész saját síremlékének szánta, de végül nem fejezte be, néhány helyen megcsonkította, letörte Krisztus karját és bal lábát, ami még ma is hiányzik. Tiberio Calcagni végezte el a restaurálást, helyreállította Krisztus karjait és ő fejezte be Mária Magdolna alakját. A művet Michelangelo 1561-ben Francesco Bandininek ajándékozta. 1674-ben átszállították Firenzébe és a San Lorenzo altemplomában helyezték el. 1721-ben a Santa Maria del Fiore főoltára mögött állították fel, majd 1933-ban átvitték az északi apszis egyik kápolnájába. Végül 1981-ben került a Dóm múzeumába, ahol jelenleg látható.
Forrás: Tolnay Károly: MICHELANGELO Mű és világkép (14, 123, 124, 187, 210, 212, 271, 291, 292, 306, 310, 356, oldal)
https://it.wikipedia.org/wiki/Piet%C3%A0_Bandini
Eredeti képek:
