1531 Az Éj

        Jellegzetes anyatest, valószínűleg az Éj termékenységét jelképezi. Attribútumai a félhold, és a csillag, a diadémon, a bagoly, egy maszk, egy befejezetlen virágfüzér, talán mákvirágból. A testtartásra egy Lédát ábrázoló antik szarkofág hatott. A bal kar valószínűleg már a kidolgozás során megrongálódott. A kéjesen érzéki alak még fiatal, termékeny, kívánatos nő, kinek teste férfiak bölcsője. Görög arcélű, finom feje kecsesen hajlott nyakon pihen, szemét lezárva átengedi magát az álomnak, a sötétségnek. Nyúlánk tagjai, erős teste, plasztikusan formázott húsa feszültséget fejez ki, és az érzéki hatást tovább fokozza a fényesre csiszolt felület. A tejfehér márványon játszó fény még jobban kiemeli a nőies idomokat, az erőteljes csípőt, az erőszakosan hátrafogott kar miatt kiemelkedő melleket. A kifelé forduló váll alá egy álarc, a fölemelt térd alatt képződő háromszögbe egy bagoly van kifaragva. A műalkotás szimbolikája a flegmatikus személyiségtípus megszemélyesítője: csendes derűvel várja a termékeny sötétséget.

                Egy ékesen öltözött nemes úr egyszer azt kérdezte Michelangelotól:

              -  Hogyan támadt az az ötlete, hogy az Éjt ilyen bámulatos alakban ábrázolja?

              - Találtam egy márványtömböt, amelyben benne rejlett ez a szobor. Munkám mindössze abban állt, hogy eltávolítsam azt a kevés márványt, amely körülvette és láthatatlanná tette mások számára. Mi sem könnyebb, ha az ember ért hozzá.

Giovanni Strozzi, aki Michelangelo csodálója volt, a nevében szereplő „Angelo”-t szójátékként felhasználva a következő dicsőítő epigrammát írta:

Az Éjt, amint édesen szendereg

előtted itt, egy angyal véste kőbe.

Alszik, tehát él. Nem hiszed Felőle?

Ébreszd föl, és beszélni fog veled.

(Giovanni Strozzi verse Rónay György fordításában)

A meglehetősen mesterkélt és finomkodó versre, melyben nyoma sincs az eredetiségnek, Michelangelo keserű, mély értelmű négysorossal felelt:

Aludni jó, kőből lenni még jobb,

míg szégyen és gyalázat úr a világon.

Mily szerencse: se éreznem, se látnom!

Ne kelts föl hát, s ó! csendesen beszélj ott.

(Rónay György fordítása)

                Az alvás, a kő-lét megszabadít a szégyentől, annak a szégyenétől, hogy a haza, a szülőváros rabszolgasorba süllyedt. Eredetileg, amikor Michelangelo 1520-ban megtervezte őket, a Medici kápolna allegóriáinak tisztán filozofikus jelentőségük volt: a mindent elpusztító „Időt” jelképezték. A művész huszonöt évvel később már politikai jelentőséggel ruházta fel az alakokat. A hercegek szobraiban a zsarnokság elleni gyűlölet kifejezését érezhetjük.  

Forrás: Tolnay Károly: MICHELANGELO Mű és világkép (50, 51, 97, 201, 202, 246, 355 oldal)

Irodalom: Irving Stone: Michelangelo regényes életrajza (537 oldal)

https://it.wikipedia.org/wiki/Notte_(Michelangelo)

Fénykép az eredeti alkotásról1   Fénykép az eredeti alkotásról2  Fénykép az eredeti alkotásról3