1531 A Hajnal
(Firenze, Szent Lőrinc-bazilika, Medici kápolna)
203 cm széles csiszolt márványszobor
Készült Firenzében 1524-1531 között
A Hajnalt Michelangelo egy fiatal érett női test ábrázolásával testesíti meg. A fején a fátyol a gyász jelképe, a mellén húzódó keskeny szalag a rabszolgaság köteléke. Egy termékeny, gazdag, erős test, amely létrehozta az emberi fajt. Az idő allegóriái a sorsnak a halandó ember életében uralkodó leküzdhetetlen erőit szimbolizálják. Súlyosan nehezednek a szarkofágokba zárt romlandó testekre, uralkodnak felettük, míg holtak halhatatlan lelkei kiszabadítják magukat a középen felhasadt koporsókból, és fölébük, az idő vak erői számára elérhetetlen régiókba emelkednek. A Hajnal mintha álmából ébredne, az álom és a valóság átmeneti állapotában, feje még fáradtan hajlik vállára, melle alatt a szorosra kötött pánt még jobban kiemeli a csomós izmú, dús idomokat. Hasizmai ernyedtek, méhe kifáradt a sok terhességtől, félig nyílt szeme, szája, élete útjának minden fáradalmát őrzi. Bal karja hajlottan emelkedik a levegőbe, amint felemeli a fátylat, készen arra, hogy lehulljon, mihelyt a nő felemeli fejét a válláról, hogy szembenézzen az új nappal. Mélabús tekintettel fordul a néző felé, egyik lába ernyedten fekszik a szarkofág ívén, a másikat pedig feltámasztva kissé behajlítja. Egyes felfogás szerint a szobor a melankólia és a fájdalmas keserűség szimbóluma, más értelmezésben pedig, az isteni fény üzenete, amely elűzi a sötétséget és a földet körülölelő éltető levegő frissességét árasztja. Valószínűleg a két ellentmondásos hangulat vegyülete.
Forrás: Tolnay Károly: MICHELANGELO Mű és világkép (14, 24, 46, 75, 76, 83, 84, 89, 90-97, 103-107, 180, 197, 198, 203, 204, 256, 257, 277, 306, 356 oldal)
