1521 Feltámadt Krisztus
(Róma Santa Maria sopra Minerva templom)
205 cm magas, elöl csiszolt márványszobor.
Készült Firenzében 1519-1521 között
A művet 1514-ben a Szent Péter templom kanonokja rendelte meg. Michelangelo azonnal belefogott a munkába, de a márványtömb faragása közben egy fekete ér bontakozott ki az arcnál. Ezért abbahagyta a munkát, és a kidolgozatlan szobor elveszett. 1519-ben egy másik márványtömbből újrakezdte a szobrot, és egy évig dolgozott rajta. 1521-ben a szobrot Firenzéből Rómába szállították, ahol egy Pietro Urbano nevű segéd, simításokat végzett rajta, és eközben elrontotta. A segédet Michelangelo elbocsájtotta és Frederico Frizzit bízta meg a hibák kijavításával, és egyes részeket saját maga igazított helyre, de elégedetlen volt az eredménnyel, és felajánlotta, hogy harmadszor is újra kezdi a faragást. A megrendelő Matello Vari azonban visszautasította az ajánlatot, és a szobrot 1521. december 27-én felavatták.
Legsikerültebb rész a törzs, has, hát, karok és térdek, amelyeket valószínűleg a mester faragott, míg a drapéria, az attribútumok és az arc a segédek munkája.
A szerződés értelmében egy életnagyságú, mezítelen, álló Krisztus-alakot kellett készíteni, kereszttel a kezében, a művész által jónak tartott testtartásban. Így aztán Michelangelo egy kontraposztban ábrázolt (testsúlya nagy részét egyik lábára helyezi, így vállai és karjai a csípőjétől és lábaitól eltérő tengelyen állnak) apollói alakot formázott, aki jobb oldalán mindkét kezével a passió eszközeit (kereszt, szivacs, lándzsa, kötél) tartja, jobb lábával kissé hátrább tolja a keresztet, fejét az ellenkező irányba fordítja. Ezt a mozdulatot talán Leonardo-nak a „Léda és a hattyú” című festményéről kölcsönözte.
Egészen újszerű felfogás. Krisztus sebei nincsenek ábrázolva. A Megváltó nemes nyugalom mögé rejtve viseli szenvedéseit. Elválaszthatatlanul összekapcsolódik az ember és végzete: teljes magányban néz szembe a világgal. Michelangelo az igazi Krisztusnak, a jóság, a szenvedés és a türelem szépségbe öltözött Krisztusának a képét kívánta megalkotni.
A hagyományos felfogással már a megbízás is ellentétes volt, mivel olyan Krisztust rendeltek, aki a feltámadás után viszi a karjában a keresztjét. Így aztán a kereszt súlya alatt megtört Krisztus helyett a diadalmas Jézust látjuk, egy erőteljes férfit, aki könnyedén hordozza a keresztjét.
Irodalom: Tolnay Károly: MICHELANGELO Mű és világkép (46, 47, 58, 181, 198, 278, 279, 355 oldal)
Irodalom: Irving Stone: Michelangelo regényes életrajza (459 oldal)
