1504 Pitti Madonna
Bartolommeo Pitti Madonnája
Csiszolatlan márvány dombormű, tondóforma
Függőleges átmérője 85,5 cm, vízszintes átmérője 82 cm.
Készült Firenzében 1504-1505 táján, valószínűleg azalatt, amíg a művész a „Dávid”-on dolgozott. A test formái és a ruházat redői szélesebben, tömörebben kidolgozottak, mint a Brüggei Madonnánál, az arc kifejezése hasonlít a Dávid-szoboréhoz. A Madonna alacsony márványtömbön ül, profilban, a Gyermek rátámaszkodik, és ő önkéntelen, óvó mozdulattal burkolja be. Fejét felemeli, tekintete a távolba vész; látja a veszélyt, de nyilván felkészül rá. Jövőbelátó képességét kifejezi homlokán a kerub, ez a középkorban a magasabb tudás képességét jelképezte. A gyermek póza az antik halotti géniuszok ábrázolására emlékeztet, egyébként ártatlan szemlélődő, igazi gyermek, aki még nem tudja milyen sors vár rá. A háttérben Keresztelő Szent János arca jelenik meg egy távolabbi síkban durva és elnagyolt kidolgozási technikával. A Madonna ruháinak redői körben futnak boka felett. A kompozíció alkalmazkodik szerkezetével a márványtömb körvonalához. A forma maximális mértékben kitölti a márvány viszonylag csekély felületét, és nagynak érezzük azt.
A Pitti család a művet később a Guicciardini családnak ajándékozta, akiktől a Firenzei Képtár 1823-ban megvásárolta. 1873-ban a Bargello palotába szállították, ma is ott látható.
Forrás: Tolnay Károly: MICHELANGELO Mű és világkép (27, 28, 79, 194, 325, 354 oldal)
