1504 Dávid
(Firenze, Galleria dell’Accademia, kupolacsarnok)
Firenzében készült 434 cm magas márványszobor
A meztelen ifjú annak az erkölcsi és fizikai erőnek a megtestesülése, amely nem ismeri a félelmet, és készen áll ideáljainak megvédelmezésére. A karcsú, izmos test csupa feszülő energia, csupa készenlét, csupa dinamikus, potenciális erő. Kifelé úgy tűnik, uralkodik magán és nyugodt, belülről azonban feszült és cselekvésre kész. Nemes arcára harag és heroikus megvetés ül ki. A lángnyelvszerű vastag hajfürtök és a haragosan összeráncolt homlok barázdái alól büszkén és megvetően tekint ránk. A korai reneszánsz firenzei humanistái szerint ez a megtestesült erő (fortezza) a legfontosabb polgári erény, amely a haza védelmére folytatott fegyveres harcra buzdít. Száz évvel korábban ezt a szenvedélyes haragot bűnként könyvelték el.
Az erő kiemelése érdekében az ifjú alak nem a bibliai gyermeket ábrázolja. A hagyományos jelképek közül hiányzik a kard és a Góliát fej, egyedül a parittya szerepel, de azt is a háta mögött tartja, és így inkább a klasszikus ókori Herkules-típushoz közelít, akit egyébként a tizenharmadik századtól kezdve Firenze patrónusaként és védelmezőjeként tisztelték. Ez az értelmezés olyan erős volt, hogy már szinte politikai jelentőséggel bírt. Ezzel magyarázható a szobor elhelyezése és a többször előforduló támadások és rongálások.
A szobor története már Michelangelo születése előtti időre nyúlik vissza. A hatalmas márványtömböt 1464-ben hozták Carrarából, Agostini di Duccio számára, aki azonban nem boldogult vele és a Gigante-nak nevezett tömböt már a bányában elrontotta. Később Andrea Sansovino úgy gondolta, hogy néhány darab hozzátoldásával tudna kifaragni egy arányos alakot. 1501-ben a firenzei katedrális építésének vezetői megbízták Michelangelo-t a mű befejezésével. Szemből nem látszik, de oldalról nézve kiderül, hogy a tömböt nem Michelangelo választotta ki magának, virtuóz kézügyességével azonban legyőzte a nehézségeket, és csodálatos művet alkotott.
Az alak testtartása nyugodt, de feszültséget sugároz. A két oldala hangsúlyozottan ellentétes: a test egész súlya a jobb lábon nyugszik, ennek az oldalnak a sziluettje függőlegesen zárt. A másik oldal, amelynek körvonalait megtöri a felemelt kar, nyitott. Ez az ellentét megfelel annak a morális jellegű megkülönböztetésnek, amelyet a középkor tett a test két oldala között: az isteni védelmet élvező jobb oldal tele van magabiztossággal, míg a bal oldal könnyen sebezhető, kitéve a gonosz hatalmaknak. A művész az anatómiai struktúrát igyekszik a lehető leghívebben visszaadni. A részletek gazdagsága, a csontok, az izmok, az erek és a lágy részek jellemzése felülmúlhatatlanná teszik az alkotást.
A művet 1503-ban tették először közszemlére. A felállítás helyéről hosszas vita utón a kor legnevesebb művészei és politikusai döntöttek, és 1873-ig a Signoria épületének főbejáratánál állt. 1512-ben villámcsapás következtében a talapzat megsérült. 1527-es politikai zavargásokban egy padot dobtak rá, aminek következtében eltörött a bal karja, a sérülés 1813-ban kijavították. Legutóbb 2005-ben tisztították meg. Firenzében évente több mint egymillió ember tekinti meg a szobrot, ami gyakran okoz forgalmi akadályt a város közlekedésében.
A Technika Házában sajnos csak a fej másolata van elhelyezve.
Forrás: Tolnay Károly: MICHELANGELO Mű és világkép (18-27, 92, 179, 193, 200-236, 319-321 oldal)
https://hu.wikipedia.org/wiki/Michelangelo_D%C3%A1vid-szobra
https://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1504_szeptember_8_michelangelo_david_szobranak_leleplezese/
