Rómában készült 174X195X69 cm méretű csiszolt márványszobor.
A szobor Jean Bilheres de Lagraulas bíboros megrendelésére készült. A művész egyetlen szignált műve. A szignatúra a Madonna keblén keresztben átvetett szalagon van:
Először a régi Szent Péter-templomban állították fel az egyik Santa Petronilla-kápolnában. Onnan később átvitték a Capella della Vergine Maria della Febbrébe. XII. Gergely pápa IV. Sixtus kórusában helyeztette el. 1749 óta a Szent Péter-templom északi oldalának első kápolnájában, a Cappella della Pietában van.
A magányos Szűz úgy tartja térdén Krisztust, mint hajdan a gyermek Jézust. Ennek a Francia- és Németországban elterjedt ikonográfiai típusnak régibb példáin Krisztus néha csak akkora, mint egy gyermek. Michelangelo megtartja a természetes méreteket, de ennek ellenére is sikerül megteremtenie a két test harmonikus egységét. Hogy ezt elérje, felnagyítja Mária súlyos drapériával borított térdeit. Krisztus teste vízszintes helyzetben nyugszik, feje és lába nem nyúlik túl az egész csoporton. A háromszorosan is megtört test a Szűz testéhez és a ruházat redőihez alkalmazkodik, alá van rendelve a Szűz háromszögű sziluettjének. A ruha mozgalmas redői Quercia műveire emlékeztetnek, de a hibátlan élekben való kidolgozás, a köpeny mély redői egészen firenzei, főleg leonardói precizitásra vallanak. A mű a legapróbb részletekbe menő gondossággal van kidolgozva, felülete tökéletesen le van csiszolva. Ez Michelangelo legbefejezettebb műve. Háromszög kompozíciója harmonikusan kiegyensúlyozott, melodikus vonalai klasszikus ízlésről tanúskodnak. A Madonna finom arca, elmerengő kifejezése, megadó, lemondó mozdulata, a keblét átlósan átszelő szalag, Krisztus nemes vonásai, hajával háromszögben övezett homloka, megannyi visszhangja a mesteri virtuóz technikájának.
A Madonna arca feltűnően fiatal, mert Michelangelo nem a keresztlevétel bibliai leírását akarta ábrázolni, hanem egy új értelmezést akart megteremteni, ahol Mária helyett a szemlélődők éljék át fájdalmat, és lelki szemei előtt saját édesanyja emléke lebegett, miközben a Madonna arcát formázta.
Irodalom: Tolnay Károly: MICHELANGELO Mű és világkép (20-26, 114-119, 192, 279 oldal)