1492 Kentaurok csatája
(Firenze, Casa Buonarotti)
Firenzében készült 81X85 cm-es befejezetlen márvány féldombormű
Valószínűleg 1492 elején készült, a „Lépcsős madonna” után, amikor Michelangelo 17 éves korában Lorenzo de’Medici vendége volt. A kompozíció témaválasztására a rómaiak és barbárok küzdelmeit ábrázoló szarkofágok voltak hatással. A római domborműveken a harcosok ruhát viselnek, nem lehet érezni a testükben az élet lüktetését, Michelangelo azonban dinamikus mezítelen, gyűrűző forgó mozgású alakokkal töltötte ki a márványtömb egész felületét. A kentaurok a görög mitológiában félig ember félig ló alakú erőszakos teremtmények, amikor el akarták rabolni a lapithák királyának menyasszonyát borzalmas vérontásba keveredtek. A kompozíción azonban a lószerű kentaurok ló része igen nehezen fedezhető fel. Nem egy szabályos ütközet ábrázolását látjuk, alig lehet megkülönböztetni az ellenségek hovatartozását, csak a küzdelem a lényeg. Az alakok egymáshoz kötve egyazon organikus teremtmény szétágazásainak látszanak.
A féldomborművön három réteget fedezhetünk fel. Elöl a teljes alakok sora, amelyet félmagasan dolgozott ki a művész, a második réteg az elsőtől részben eltakarva, laposabban kidolgozott sor, végül a harmadik, egészen lapos technikával készült réteg, amelyet részben elfed a második. Ugyanakkor Michelangelo igyekszik megőrizni az anyag egységét: sohasem választja le teljesen az alakjait a márványtömbről; a fejek, a karok és a lábak, ha az előtérben vannak is, félig vázlatosan benne maradnak a nyers anyagban, mintha az alakok magából az anyagból születnének.
Michelangelo műveinek befejezetlenségére sokféle magyarázat született. Gyakran hivatkoznak a kedvezőtlen körülményekre, a gigantikus tervekre, amellyel a művész túlvállalta magát, vagy az elégedetlenségre, ami megakadályozta abban, hogy elvégezze a végső simításokat. Más vélemények szerint, nem tartotta tökéletlennek a befejezetlen szobrokat, éppen ellenkezőleg, lírai intenzitás fokozása, és a belső kép teljes megvalósítása érdekében hagyta befejezetlenül műveit. Ennek a befejezetlen reliefnek a durván kinagyolt szélei keretként veszik körül a világosabb befejezett részeket, kiemelve ezzel az emberi testek lágyságát. A művész élete különböző szakaszán tudatosan alkalmazza ezt a fogást, és utolsó művén, a Bandini Piatàn is láthatjuk.
Sajnos a teremben elhelyezett gipszmásolat az eredeti márvány alkotáshoz képest igen szerény esztétikai élményt képes nyújtani. Az interneten fellelhető fényképek sokkal gazdagabb információt tartalmaznak:
„ A kő éltet és pusztít, a kő az ember élete és halála. Ember és márvány eggyé olvad, nem lehet megkülönböztetni a csatában elhajított fejeket az elhajított szikladaraboktól. A húsz alak – férfiak, nők és kentaurok – szervesen összetartoznak, mind más-más oldalát mutatják a sokrétű emberi természetnek, amelyben együtt van az állat és az ember a hím és a nő, az egyik a másikat – önnön másik felét – gyilkolja, pusztítja. Érződnek a testek, és minden egyes kő, minden eltört csont. A csiszolás elhagyása kiemeli a testek anatómiáját. A sarokban egy sebesült ifjú a hajába, koponyájába fúrja ujjait, és karjával óvja a követ, amelyet már nem hajíthat el”
Forrás: Tolnay Károly: MICHELANGELO Mű és világkép (16, 189 305 oldal)
Irodalom: (Irving Stone: Michelangelo regényes életrajza)
https://en.wikipedia.org/wiki/Battle_of_the_Centaurs_(Michelangelo)
Képek az eredeti alkotásról:
