Utrecht

   

Az Oudegracht (Öregcsatorna) partján megtaláltuk a Vismarkt-ot, az egykori halpiacot:

Az Öregcsatorna:

A háttérben a Városháza:

A piac egy kétlyukú híd, a Maartensbug fölött működött, ez az Öregcsatorna legrágibb hídja. A 10. században még egy fahíd állt itt, és 1404-ben épült az első kőből készült változat:

Itt látható Theo van de Vathorst szobrászművész 1976-ban készült alkotása, a "Marktrouw (Piaci kofa):

A jellegzetes ablakok:

Távolabbról:

A házak mögött a Dóm-torony:

És a következő híd:

 

És itt balra fordulva:

Feltűnik a torony:

Alatta egy alagút:

A túloldalon a Dóm téren áll az Ellenállási Emlékmű, pár napja koszorúzták, de utána rögtön hozzáfogtak a tér felújításához. A hat méter magas mészkőszobrot Corinne Franzen-Heslenfeld szobrászművész készítette, és egy négyméteres talapzaton áll, 1949. május 4-én Bernhard herceg avatta fel. A klasszikus stílusban ábrázolt nő fáklyát tart kezében, és a háborús ellenállást jelképezi:

A másik oldalon is szédítő magasságokba emelkedik a torony:

A torony mellett ekkor látunk meg egy kis házat, ahol a turisták igyekeztek befelé. A kapun találtunk egy kiírást, ami szerint 9 euróért lehet felmenni a toronyba. Egy egyenruhás fiatalembernek igyekeztünk tudtára adni, hogy akkor mi felmennénk, de ő közölte, hogy menjünk a jegyirodába, ott intézik a dolgokat. Szerencsésen megtaláltuk a tér másik oldalán az irodát és jelentkeztünk a túrára. Az ügyintéző megkérdezte, milyen nyelven szeretnénk meghallgatni az idegenvezetést, németül vagy angolul. Mondtuk, hogy teljesen mindegy, úgysem értjük egyiket sem. És honnan jöttünk? Mondtuk from Hungary. Erre belekotort az íróasztalába, és előhúzott két magyar nyelvű leírást a torony történetéről, és a túra legfontosabb tudnivalóiról, és adott két útlevelet az egy órás menetre. A csomagjainkat behelyeztük egy megőrző szekrénybe, és megnéztük a túra tárgyának a makettjét:

Mire kiérkeztünk az irodából könnyű kis nyári zápor kerekedett, szerencsére időnként azért volt egy pár perc szünet, és így a hátralévő fél órában körbe tudtuk járni a katedrálist. Egy oldalsó támpillérnél levontuk a tanulságot, hogy itt sem elég a kerékpár őrzését a Jóistenre bízni, az imádság mellett szükség van lakatra is:

A katedrális boltozatát tartó erős támpillérek lehetővé teszik a karcsú világító üvegablakok alkalmazását:

Találtunk egy bejáratot:

A kapun belépve egy kolostorudvarba jutottunk:

Körbesétáltunk a kerengőn:

A másik oldalon égretörő magas falak tornyosultak fölénk:

Ezen a helyen már a 600-as évektől kezdve több kápolna és templom állt, amelyek időközben elpusztultak. A Szent Márton katedrális alapkövét 1254-ben tették le. A gótikus épület szentélye 1321-re készült el. 1321-től 1382-ig a Dóm-torony készült el. 1382-től 1490-ig építették a kereszthajót, 1490 és 1517 között a főhajót. A pénzhiány miatt az építkezés néha szünetelt, végül pedig a főhajó támpilléreit és támíveit kispórolták, és így a tervezett kőboltozat sem készült el. A gyenge konstrukció nem bírt ellenállni az 1674. augusztus 1-én tomboló hatalmas viharnak, és a főhajó összeomlott. A romokat csak 1826-ban takarították el, azóta a tornyot a templomtól a Dóm tér választja szét. A katedrálisba belépve lenyűgöző térszerkezetet láthatunk:

A főoltár:

A boltozat:

Az égbenyúló oszlopok:

Díszes üvegablak:

Az orgona:

A katedrálisban találtunk egy büfét is, és azon tanakodtunk, hogy eszünk egy levest szendviccsel, és iszunk egy kávét, mielőtt nekivágunk a lépcsőtúrának, de már közeledett az indulás időpontja, és inkább elindultunk a torony bejárata felé:

Itt kiderült, hogy vissza kell menni a jegyirodába, és onnan indult a csoport, az idegenvezető felmérte a csoport fizikai állóképességét, és felhívta a figyelmet, hogy a fényképezőgépen kívül minden csomagot hagyjunk a szekrényben. Végül megengedte, hogy az esernyőt magunkkal vigyük a bejáratig, ott azonban az esernyőket is le kellett tenni, aztán bezárták mögöttünk a kaput, és közölték, hogy a következő egy órában senki se ki se be, csak a csoprtot követve mozoghatunk, nem szabad enni, inni, a berendezést megfogdosni és a toronyból tárgyakat kidibálni. A 112 méter magas Dóm-torony Hollandia legmagasabb templomtornya. 1321-től t1382-ig épült, a legmagasabb körjárata 95 m magasan van, ahová 465 lépcsőfok megmászása után lehet eljutni. 

A Belépőházból az 59 fokos Püspöklépcsőn jututtunk el a Szent Mihály kápolnába:

A Mihály kápolna 11 m magasságban van, 1328-ban készült el:

A Mihály-kápolna kezdetben az utrechti püspök magánkápolnája volt:

Mostanában a termet házasságkötések, felolvasóestek és fogadások tartására használják:

A boltozaton található nyílások az építőanyagok és szerszámok szállítását biztosítják:

A vatag falakba boltívekkel beípített lépcsőházban újabb 62 lépcső megmászása következik:

Összesen 121 lépcső megmászása után jutunk a 25 méter magasan lévő Egmond-kápolnába:

Ebben a helységben élt 1901-ig a toronyőr a családjával egy faházban. A toronyőr feladata az értékek őrzése, a toronyóra és a harangok karbantartása volt. Az 1901-ben kezdődött nagy restaurálás után a toronyőr már nem költözött vissza, 1982 óta a torony múzeumként működik:

Ebben a helységben élt 1901-ig a toronyőr a családjával egy faházban. A toronyőr feladata az értékek őrzése, a toronyóra és a harangok karbantartása volt. Az 1901-ben kezdődött nagy restaurálás után a toronyőr már nem költözött vissza, 1982 óta a torony múzeumként működik:

Ebből a magasságból kitekintve egy kicsit más nézőpont nyílik a Dóm téren túli katedrálisra:

221 lépcső után, 49 m magasan találjuk a Harangházat. 14 harang összsúlya 31000 kg, Hollandia legnehezebb harangjai, Európában is csak a kölni dómban vannak ennél nehezebbek. A harangok 79% réz és 21% cink keverékű bronzból készültek. A hét régebbit 1505-1506 között, a hét újabbat 1982-ben öntötték. Néhanapján mind a 14 harangot megszólaltatják, amihez 25 ember szükséges. A harangok tartószerkezete trópusi keményfából készült, az 1505-ben készült szerkezetet 1928-ban cserélték ki. A faszerkezet szabadon áll a toronyban, hogy a rezgések ne repesszék meg a kőfalat:

 Középen áll a Salvator nevű 8227 kg súlyú legnehezebb harang:

A lépcsőházi járat egyre szűkebb és sötétebb:

318 lépcső megtétele után 70 méter magasra jutunk. Ebből a látószögből kirajzolódik a Dóm alaprajza:

Légies felvételek a borongós időben:

Itt helyezkedik el az 50 harangból álló, 26000 kg súlyú harangjáték:

A nyolcszögű, minden oldalról nyitott helyiséget Lámpásnak hívják:

A nyitott helyiségből szabadon távozik a harangjáték muzsikája, de szabadon száguldozik a szél is, ami beveri az esővizet:

Kis beugrók védelmet nyújtanak az áztató esőtől:

Az utolsó 147 csigalépcső megtételével jutunk fel a legfelső járószintre:

465 lépcső után jutottunk el a 95 m magas járószintre. Felettünk már csak a 15 méter magas fedélszék, a csúcson pedig a szélzászló:

A Lámpás alulról nézve:

A csúcson lévő szélzászló Szent Márton legendáját ábrázolja, amikor egy koldussal megosztotta a palástját:

A legfelső járószint kőkorlátjai a földről nézve:

A barátságtalan esős idő egyetlen haszna, hogy közelről szemügyre vehettük a vízköpők működését:

Utrecht város védőszentje, Szent Márton, nekünk nem nyújtott védelmet az eső ellen, ezért gyorsan befejeztük a nézelődést és leszaladtunk a 465 lépcsőfokon. A ruházatunk kívül-belül átnedvesedett és alaposan elfáradtunk, ezért behúzódtunk a Dóm kávézójába egy kis pihenésre:

A Dóm melletti kertből egy díszes kapun jutottunk ki a Dóm térre:

Itt látható Graaf Jan van Nassau (Nassau János gróf) három méter magas bronzszobra. A szobor Jean Theodore Stracke (Dorsten, 1817. július 18. – Köln, 1891. november 11.) német szobrász alkotása, amelyet 1883-ban öntöttek. A szobor érdekessége, hogy Utrecht történetében két Nassau János játszott szerepet. A régebbi korban Nassau János püspök (1230-1309) volt az, aki az intézkedéseivel megteremtette a Dóm megépítésének a lehetőségét. A szobor azonban nem őt ábrázolja, hanem egy későbbi Nassau Jánost (1536-1606), aki pedig kulcsszerepet játszott az Utrechti Unió létrehozásában. 1579. január 29-én hét németalföldi protestáns tartomány szövetséget kötött, kölcsönös védelemre és annak költségei közös fedezésére kötelezvén magukat. Ez az unió a mai Holland állam alapja. ( https://hu.wikipedia.org/wiki/Utrechti_uni%C3%B3):

Számos magyar kiválóság folytatta tanulmányait, ezen a helyen. Közülük talán a legismertebb Apáczai Csere János, aki négy évet töltött itt 1649 tavasza és 1653 tavasza között. Ebben a városban jelent meg fő műve, a földméréstant is taglaló Magyar Encyclopaedia, itt vette feleségül 1651-ben Aletta van der Maet utrechti polgárlányt. Ezután feleségével és gyermekével visszatért Erdélybe, ahol óriási szervezőmunkába kezdett. A Dóm és az Academiegebouw között volt egykoron a „Magyar kápolna”, ahol a magyarországi hallgatók az istentiszteletüket tartották, ezt az épületet 1882-ben bontották le, amiről egy emléktábla is megemlékezik. A Domplein sarkában szerényen megbújó elegáns neoreneszánsz épület Hollandia egyik legrégibb és egyben Európa egyik legnagyobb egyetemének, az 1636. március 26-án alapított Utrechti Egyetemnek a főépülete. A palotaszerű házban jelenleg ünnepélyes egyetemi rendezvényeket tartanak, és azon a helyen épült fel 1894-ben, ahol egykoron az egyetem megkezdte a működését:

Kicsit távolodva a Dóm tértől elébünk tárul az az üresség, ahol egykoron a leomlott főhajó állt:

A zápor elvonulása után a kávézók teraszaira lassan térnek vissza a vendégek:

Amikor a Rajna fő folyása délebbre került, a város közepén levő régi medret szabályozták és csatornává alakították, a belvárosban pedig egy egyedülálló mólórendszer és kikötő épült ki. Az utrechti csatornák az úttesteknél néhány méterrel alacsonyabban fekszenek, a víz szintjén van egy rakpart, mellette pedig úgynevezett dokkpincék (werfkelder), ezek felett futnak a kocsiutak. A pincékbe a rakpartokon keresztül lehet bejutni. Ez a jellegzetesség egyedivé teszi Utrechtet más holland városok között, ahol a csatornák szintje közvetlenül érintkezik az úttest szintjével:

A pályaudvar felé haladva feltűnt egy másik gigantikus téglaépület, az ún. Inktpot. Ez a Holland Vasúttársaság adminisztrációs központjának az épülete. A 22 millió téglából épült épületet 1918 és 1921 között készült el. 2000-ben rendeztek az épületben egy Panorama című művészeti fesztivált. Ebből az alkalomból a torony szélén elhelyezték egy Marc Ruygrok nevű, 1953-ban született szobrászművész alkotását, egy „UFO”-t. A 12 méter átmérőjű sajátságos jármű aztán a fesztivál elmúltával is a helyén maradt:

A pályaudvarig a város több pontján is újból feltűnt a Dóm-torony:

Aztán felültünk a vonatra, és sietve távoztunk: