7 Újkollégium (1913)
(516-os műemlék)
Épült 1911-13-ban, Mende Valér tervei alapján szecessziós stílusban, Zaboretzky Ferenc irányításával.
Az Újkollégium építését 1908-ban határozta el a Református Egyháztanács. Két budapesti építész hamarosan vázlatterveket készített. Nagy Károly műegyetemi adjunktus tervei nem arattak sikert az Építésügyi Bizottság előtt, akik inkább a Mende Valér és Dombi Lajos által készített vázlatokat választották. Mende Valér valószínűleg Dombi Lajos főgimnáziumi rajztanár ismeretsége alapján szerzett tudomást az építkezés szándékáról, és önkéntes alapon készítették a váztatterveket. Mende Valér (Pinkóc, 1886. április 4. – Bécs, 1918. január 7.) magyar építész, grafikus, 1908-ban szerzett oklevelet a budapesti Műegyetemen. Diákként részt vállalt a Megfagyott Muzsikus szerkesztésében, valamint a Fiatalok csoportjának tagjaként az 1907-es műegyetemi kiállításon, többek között Kós Károllyal és Zrumeczky Dezsővel.
Mende és Dombi a tervezés során figyelembe vették, hogy az általuk tervezett „L” alakú középkori gótikus történelmi stílusú főgimnázium épület szervesen kapcsolódhasson egy kultúrpalotához, amely Kada Elek elképzelése szerint otthont adott volna a városi múzeumnak és könyvtárnak. Egy belügyminiszteri rendelet azonban meghiúsította a kultúrpalota építését, és ezért a város az erre szánt telekrészt eladta a református egyháznak. A megváltozott telekviszonyok egy jóval nagyobb, szabálytalan „U” alaprajzú épület elkészítését tették lehetővé, amely már nem csak a főgimnázium, hanem egy jogakadémia elhelyezését is biztosította.
1905 decemberében Dombi Lajost és Mende Valért az egyházi közgyűlés tervpályázat kiírása nélkül megbízta a vázlatos tervek és a költségvetés elkészítésével, amit 1910 márciusában be is mutattak az Építésügyi Bizottságnak. A szakértők néhány kisebb módosítási javaslata után az egyháztanács 1910. május 28-án szerződést kötött Mende Valérral a végleges tervek két hónapon belüli elkészítésére. A Kecskeméti Református Egyházközösség Levéltárában a mai napig megtalálható az a hat lapból álló alaprajzi sorozat, amelyet Mende 1910. augusztus 1-jén adott át. Az egyháztanács nem volt megelégedve a végrehajtott változtatásokkal, ragaszkodtak a szimmetrikus főhomlokzat és szabályos alaprajzú díszterem kialakításához. A harmadik tervsorozat 1910. december 17-ére készült el, jelenleg a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Levéltárában található. Kecskemét város tanácsa 1911. április 27-én adta meg az építési engedélyt, a kivitelezési munkák azonban már március 27-én megindultak. Az építkezés 1378 773 koronába került. A fővállalkozó Zaboreczky Ferenc kecskeméti mérnök volt, a munkálatokat főként kecskeméti iparosok végezték.
Az üvegablakok Róth Manó műhelyében, a homlokzat greés díszburkolatai a pécsi Zsolnay gyárban készültek, a műlakatosmunkák Tiringer Ferenc kecskeméti mesterhez köthetők.
A tanítás 1912. szeptember 20-án kezdődött el, a városi tanács október 4-én adta meg a használatbavételi engedélyt. Az építkezés végleges befejezése 1913 májusában történt, mivel az 1911. júniusi földrengés miatt nem volt tartható az eredeti határidő.
Mende Valér épülete szecessziós stílusú ugyan, mégis óriási a kontraszt a szomszédos, egy évtizeddel korábbi Cifrapalotához képest. Az Újkollégium külső megoldásain elsősorban az erdélyi népi építészet (különösen a tetőzet meredek formáiban és a szőttesekre emlékeztető díszítésén érezhető a „Fiatalokra” jellemző kalotaszegi forrás) és a Jugendstil északnémet válfaja (pl. gótikus eredetű stilizált formák; vertikális tagolással kiemelt és összefogott egymás alatti ablaksorok; mozgalmas tetőzet; a rizalitok oromzatos lezárása) keveredik invenciózus módon. Mindemellett az is jól látható, hogy a középkor és a népi építészet szervesen egybekapcsolódik az épületen. Mende tehát magáénak érezte azt az angol eredetű felfogást, hogy a népi építészet egyik legfőbb jelentősége a történeti (itt gótikus) formák megőrzésében van. A népi gyökerek a Zsolnay-gyárban – és az építész részletrajzai alapján – készült szürke (Sümegi György szerint „májszínű”) pirogránit díszek erőteljesen stilizált formavilágában is tetten érhetőek. (A számtalan kerámiabagoly megjelenése ettől függetlenül az intézmény funkciójára utal.) E díszek „szürkesége” egy a lechnerinél jóval visszafogottabb polikrómia részeként jelenik meg, amit már nem egyszerűen élénk „színezéssel”, hanem természetesebb és harmonikusabb megoldásra törekedve, különböző anyagok (szürke bádog, vörösesbarna tégla, fehérre festett vakolat, a várszerű megjelenést adó rusztikus terméskő és a piros cserépfedés) együttes használatával ért el Mende. Különösen hatásos és a súlyos, várszerű monumentalitást tovább fokozó motívum az erősen kiugró, kocsialáhajtós középső rizalit némileg szokatlan kialakítása a magas fedélszékkel, a kiemelt tetőgerinccel és a rajta ülő vékony, ámde kellően hangsúlyos kiképzésű huszártoronnyal.
Az Újkollégium dísztermének színes üvegablakait Róth Manó (Miksa fivére) műhelyében készítették, melyek témáját építőbizottsági javaslat alapján az Egyháztanács adta meg: 1. A Magyar Királyság címere; 2. A kecskeméti református egyházközség címere; 3. A kecskeméti református főiskola címere; 4. Kecskemét város címere; 5. Hullámokon hánykolódó gálya; 6. Kálvin János arcképe; 7. Szegedi Kiss István reformátor arcképe; 8. Bethlen Gábor erdélyi fejedelem lovas képmása; 9. I. Rákóczi György erdélyi fejedelem lovas képmása.
Az épületben kapott helyet az 56 ezer kötetes református könyvtár is, melynek legértékesebb könyvei közé tartozik, egy 1503-as Euripidész- kötet és a Sylvester János kiadásában 1541-ben megjelent Újtestamentum.
1983 óta a könyvtár előcsarnokában látható másodlagos elhelyezésben (1912-ig az Ókollégium dísztermében, majd épület lépcsőházában volt) a Szánthó-síremlék reliefje, melyet legnagyobb klasszicista szobrászunk, Ferenczy István faragott márványba 1838-ban.
A Kálvin téri oldalszárnyat 1927-ben építették (építész: Szappanos Jenő). 1924-1949 között jogakadémia és gimnázium, az államosítás után zeneiskola működött benne. Teljes helyreállítása 1976-1981 között történt. 1997-től ismét a református egyház tulajdonába került. 2002-ben a jobb szárny meghosszabbításával uszoda épült, miáltal az épülettömb bezárult.
Irodalom:
Áts Írisz: A Kecskeméti Református Újkollégium építéstörténete (1911-1913)
ifj. Gyergyádesz László: Kecskemét. A főtér és környékének művészeti emlékei és gyűjteményei. Kecskeméti Lapok Kft. Kecskemét, 2005.
https://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/telepulesek_ertekei/Kecskemet/pages/a_foter/019_ujkollagium.htm
https://kecskemet.varosom.hu/latnivalok/kulturalis-intezmenyek/Ujkollegium-Reformatus-Gimnazium.html
