Zártsorú beépítésben álló, U alaprajzú, földszintes, cseréppel fedett, nyeregtetős épület. Utcai homlokzata nyolctengelyes, a harmadik tengelyben szegmensíves nagykapu, középen gyalogkapuval. Téglalap alakú nagy ablakok. Udvari szárnyához a telekhatár mentén melléképületek kapcsolódnak. Utcai homlokzatának hatodik tengelyében szegmentíves záródású kapu. Délkeleti és délnyugati, udvari homlokzatain tornác. A kapualj és a helyiségek síkmennyezetesek, az egykori istálló gerendás famennyezetes. 19. század végi, 20. század elejei nyílászárók. Épült a 19. század első felében, a 19. század végén átalakították. Az 1940-es évek elején épült hozzá a délnyugati udvari szárny, így lett az eredetileg L alaprajzú házból U alaprajzú.
Forrás:muemlékem.hu
De ki is volt az a Szabó Iván, akiről az emléktábla emlékezik?
Szabó Iván (Kecskemét, 1874— Kecskemét, 1953) ügyvéd, bankigazgató, ogy.-i képviselő. Édesapja Sz. László Kmét főorvosa volt. Középiskolai és jogi tanulmányait Kméten folytatta, majd ugyanitt ügyvédi irodát nyitott. 1915-ben ügyvédi hivatását felcserélte a Leszámítoló és Pénzváltó Bank elnöki székével. Szőlészettel is foglalkozott. Tagja volt a városi th.-i bizottságnak. Az 1920-as években a kméti Gazdasági Egyesületnek és a Szőlősgazdák Egyesületének elnökévé választották. Mint pénzügyi szakember nagyban hozzájárult Kmét gazdasági életének felvirágoztatásához. Hűtőház alapításával a kereskedelem élénkítésére volt nagy hatással. Az 1920-as évek végén kormánypárti programmal tagja lett előbb a képviselőháznak, majd a felsőháznak. 1945-ben azon a címen, hogy 1941 nyarán a tengelyhatalmak oldalán történt hadbalépésünket a parlament tagjaként ő is tudomásul vette, letartóztatták; első fokon a népbíróság 7 évi fogházbüntetésre ítélte, a NOT 1946-ban felmentette. 1948-ban nagy nehézségek árán térhetett csak vissza Batthyány utcai családi házába. Az internálások, kitelepítések és deportálások hírére jobbnak látta kiköltözni Lajosmizsére, miután ballószögi szőlőskertje és háza idegen kezekbe került. Nagy Imre miniszterelnöksége idején, 1953 júniusában tért vissza Kmétre, ahol rövid betegeskedés után, még ebben az évben meghalt.
Forrás: Szabó Tamás: Egy koncepciós per áldozata, KL 1991. máj. 3. (Sz.T.)