1 Szentháromság Piarista Plébániatemplom (1735)
(494-es műemlék)
Épült 1729-35-ben Mayerhoffer András tervei alapján barokk stílusban.
A Jókai utca elején, a Piaristák terének keleti oldalán a Piarista Rendház és Kollégium épületegyüttesének közepén található a Szentháromság piarista plébániatemplom. A XVIII. század elején épült templom az Alföld barokk épületeinek legszebb művészeti emléke. Az építkezést 1729-ben kezdték el Demka Sándor rektorsága alatt. A tervező kilétéről hiteles leírással nem rendelkezünk, Mojzer Miklós stíluskritikai alapú feltételezése szerint talán Mayerhoffer András lehetett az építés irányítója. Az 1765-ben befejezett építkezés óta jelentősebb átalakítás nem történt. A festés színe időnként eltérő, a kőszobrok állaga viseletes, a templom elé ültetett fák időnként eltakarják a részleteket. A Jókai utca elején, a Piaristák terének keleti oldalán a Piarista Rendház és Kollégium épületegyüttesének közepén található a Szentháromság piarista plébániatemplom. A XVIII. század elején épült templom az Alföld barokk épületeinek legszebb művészeti emléke. Az építkezést 1729-ben kezdték el Demka Sándor rektorsága alatt. A tervező kilétéről hiteles leírással nem rendelkezünk, Mojzer Miklós stíluskritikai alapú feltételezése szerint talán Mayerhoffer András lehetett az építés irányítója. Az 1765-ben befejezett építkezés óta jelentősebb átalakítás nem történt. A festés színe időnként eltérő, a kőszobrok állaga viseletes, a templom elé ültetett fák időnként eltakarják a részleteket. Jelenleg folyó tetőjavítást és szoborrestaurálást a 2014. évi évfordulóra tervezik befejezni. A homlokzati látvány hangulata hasonlóságot mutat a kalocsai székesegyházhoz, és a dunai barokk építőiskola körébe sorolható. Eredeti elképzelés szerint ez a templom is kéttornyú lett volna, az építés alatt kitört pestisjárvány azonban olyan elhúzódó anyagi nehézségeket okozott, ami miatt végül csak egy lapos gúlatetővel borított torony készült el. Az erkélyes kapuzat két oldalán elhelyezett sima törzsű egymásra rétegződő ión fejezetű pilaszterek fölött azonban gondolatban nagyon is beleillik a látványba a elmaradt kettős torony. Helyette egy megtört íves vonalú attika került a főhomlokzat tetejére, felül golyvázott főpárkánnyal, és szegmentíves timpanonnal.
A középső axis leghangsúlyosabb eleme a kapuzat, amely feltehetőleg Conti Lipót Antal munkája. A kapu fölött, az erkély alatt két 1747-ben készült dombormű látható, amely minden bizonnyal Kalazanci Szent József legkorábbi magyarországi ábrázolása. A bal oldalon Kalazanci Szent József meggyógyítja Francesco Turchi kisdiák szemét, a másikon pedig a szent egy megfulladt csecsemőt élve ad vissza az anyjának. A dombormű előképéül Giuseppe Zocchi 1747-ben megjelent metszete szolgált.
2012-es felújítás után
Az erkélyablak fölötti második szinten félköríves záródású fülkékben három szobor van elhelyezve. Tapolcsányi Gergely provinciális 1765. júl. 6-án tartott kecskeméti vizitációja során engedélyezte, hogy a templom elé szánt „kálvária avagy szobor” alapból fedezzék szobrok elkészítését. Bal oldalon Szent Erzsébet, jobbra (talán) Keresztelő Szent János került. Középen a piaristák és a Koháryak oroszlános címere fölött : „A rendalapító öreg, kopasz szerzetesként tűnik föl. Felemelt jobbja és szólásra nyíló szája nevelői karakterére utal. Két fiú közelít hozzá, egyikük imára kulcsolja kezét, a másik egy könyvet tart, tehát ők a piarista nevelést összefogó pietas és litterae megtestesítői. A szerzetes gyengéden az egyik fiú fejére teszi a kezét, amely azt jelképezi, hogy a rend valódi szeretettel gondoskodik a rábízott gyerekekről.” (Jernyei Kiss, i. m., 152).
Legfelül a harangház alatti félköríves záródású szoborfülkében egy Immaculata ábrázolás láthatunk, amint Szűz Mária a földgömbön állva eltapossa az Évát bűnbe csábító kígyót, az attikafal két szélén pedig Szent István és Szent László szobra volt elhelyezve. A szoborfülkék részlegesen védelmet nyújtottak az ott elhelyezett kőfaragványoknak, míg az attikafalon álló két szobor végzetesen megrongálódott, ezért 2011-ben leemelték és restaurálásra elszállították.
A főkapun belépve a rövid előcsarnokból két toronykápolnát láthatunk. A rokokó kovácsoltvas ajtók Tiringer Ferenc műhelyében készültek. A baloldali a Szentkereszt toronykápolnában, és a másik Mária toronykápolnában votív tárgyak, apró márványtáblácskák sorakoznak, amelyeket hálából készíttettek a fohászkodók. A Mária kápolna képe 1749-ben készült, és a nagyszombati székesegyházban lévő - 1708 óta könnyező - Mária-képének a másolata.
A sátortetős, szimpla torony két harangnak ad otthont. A nagyharang 300 kilós, Kalazanci Szent József tiszteletére szentelt, Novotnyi Antal öntötte, 1927-ben. A kisharang 50 kilós, Jézus Szíve tiszteletére szentelt, Szlezák László, Magyarország aranykoszorús harangöntő mestere készítette. Feliratának részlete: „ Jézus Szíve légy velünk”. Az öntés évszáma ismeretlen, mivel túl magasan van, nem lehet leolvasni. Van még egy üres állvány is a toronyban, melyről a harangot a II. világháborúban vitték el. Az I. világháború előtt 6 harangja volt, mind a hatot elrekvirálták.
Az előcsarnokban elhelyezett emléktábla a templomépítésben fontos szerepet játszó személyekről emlékezik meg. A táblát 1931-ben Körmendi–Frim Jenő faragta és Hültl Dezső tervezte. A tábla felső részén két címer van kifaragva. A Koháryak címere mellett a piaristák jelvénye látható: egymásba fonódó M és A betű (Szűz Mária monogramja), fölötte korona, alatta a görög „Métér Theou” (Isten Anyja) szavak rövidítése, a monogram fölött korona áll, mivel Szűz Mária a Kegyes Iskolák Királynője.
Egy kézzel írt, és egy nyomtatott leiraton a templom történetét olvashatjuk el. Eszerint a piarista rendet Gróf Koháry István országbíró 1715-ben telepítette le Kecskeméten. 1720-ban kezdték építeni a rendházat és iskolát. 1729-ben tették le a templom hajójának alapkövét. A szentély építése 1731-ben kezdődött. 1735-ben elkészült a kőpilléreken nyugvó csehsüveg boltozatú altemplom, amely eredetileg a helybeli németek kápolnája volt, később kriptaként használták. 1736-ban fogtak hozzá a két toronykápolna építéséhez. 1742-re fejezték be a boltozatot, és helyére került négy mellékoltár. Az építkezés költségeit a város és a környék lakói adogatták össze. Legtöbbet a jász-kun kerület pásztorai gondoskodtak a templomról, két oltárt is állítottak, a berendezés is nekik köszönhető, ezért az oltárok szentjei is főleg a szegények pártfogóiból kerültek ki. 1745-ben, a boltozat befejezése után építették be az orgonakarzatot, ami így egy kissé mesterkélten illeszkedik a belső térbe. 1745-47-ben faragta a soproni származású pesti Conti Lipót Antal kőfaragó mester a templom kapuzatát.1747-ben került a helyére a privigyei templomból hozott szószék és főoltár. 1764-ben beletörődtek, hogy nem tudják megépíteni a kettős tornyot, és Paintmüller Józsefet bízták meg a homlokzat középtengelyébe helyezett torony építésével, ami 1765-re készül el. Ekkor rendelték meg a homlokzatot díszítő lendületes szobrokat, amelyeknek készítőjét nem ismerjük, egyes feltételezések szerint ezeket is Conti Lipót Antal tervezte. A ma is meglévő 2 manuálos, 19 regiszteres, barokk orgona 1808-ban készült. 1897-ben történt boltozatbeomlás, és az 1911-es földrengést követően nagyobb arányú tatarozást kellett végrehajtani.
A templom főhajójába lépve egy lapos fülkékkel keretezett, tágas, jól áttekinthető, Rabitz-boltozatú fehérre meszelt egységes térbe jutunk, amely négy szakaszra tagoltan biztosítja a mellékoltárok elhelyezkedését. A szakaszokat kettős kompozitfejezetes pilaszterek válaszják el egymástól, amelyek a mennyezeten hevederívekkel megerősített fiókos dongaboltozattal ívelődnek egymásba.
A szentélyben elhelyezett főoltár korábban készült, mint a templom, és 1747-ben Privigyéről került Kecskemétre, a még ennél is régebben készült szószékkel együtt, Marsovszky Jenő privigyei házfőnök közreműködésével. Marsovszky a Kecskeméten tartott rendi káptalani ülésen látta, hogy a templomban csak egy ideiglenes Szentháromság-freskó díszíti a szentélyt, amelyet 1740-ben Jaross György laikus testvér készített, és felajánlotta, hogy mivel Privigyén új templomot építenek, 500 forintért eladják az addig használt főoltárukat és szószéküket. Demka Sándor rendfőnök nem reagált az ajánlatra, ennek ellenére egy szép napon Kecskemétre szállították a kiváló művészi értékkel bíró tárgyakat, amiért végül 300 forintot fizettek a kecskemétiek. Az retabulumot az 1710-es években tervezhette Christoph Taosch neves bécsi jezsuita festő és építész magyarországi tartózkodása alatt, és az oltárképet, a bal alsó sarkában található szignatúra szerint, saját kezűleg festette. A templombelső leghangsúlyosabb berendezési tárgya szerencsésen illeszkedik a templom architektúrájába, és a témája is megfelel a titulusnak. A fából faragott, de világos színű márványozással borított, háromemeletes oltárépítmény csavart oszlopokkal és dús ornamentikával díszített, Szent Pál, Szent Péter, Nepomuki Szent János és Borrómei Szent Károly szobrán kívül a piaristák címere is felfedezhető rajta. Az oltárképen Mária mennybemenetelét és az őt fogadó Szentháromságot láthatjuk, amint az alul lévő nyitott szarkofágból széttárt kézzel, angyalok által kísérve emelkedik a ragyogó ég felé, ahol mennyekben koronával várja őt a keresztet tartó Krisztus, a Szentlélek és az Atyaúristen.
A főoltártól balra helyezkedik el a templom legidősebb berendezése a szintén Privigyéről idekerült, a XVII. század végén készült rokokóba hajló barokk stílusú szószék. A sarkain kis csavart oszlopokkal tagolt, poligonális szószékkosár fölött magas, nyitott, volutás, koronaszerű hangvető látható.
A mellékoltárak közül kiemelkedik a diadalív homorú bellétében ferdén elhelyezett, a rendi kultuszt megjelenítő két szimmetrikus alkotás. A Kegyesiskolák Királynéja főmotívuma egy Mária-kegykép, amint az angyalok hozzák le a mennyekből, hogy elhelyezzék a rendalapító San Pantaleo-temlomban lévő sírja felett, és hódolnak előtte. A felső szinten a Szentlélekkel együtt az Atyaisten látható, amint áldását adja a kegykép elhelyezéséhez.
A Kalazanci Szent József-oltár felépítménye pontosan megegyezik a baloldali oltárral, a felső részen azonban nem oltárkép van elhelyezve, hanem a Szent Családot a barokk korban szokásos formában megjelenítő szoborcsoport: Mária és Szent József kézenfogva vezeti a gyermek Jézust. A keretbe foglalt oltárkép Koháry Istvánt ábrázolja, amint az őrangyala a zsinóros dolmányba öltözött nemes ifjút Kalazanci felé terelgeti.
Az evangéliumi (bal) oldalon a bejárat felöli első oltár a Tizennégy segítő szent oltára, amelyen hét faragott szobrot láthatunk. Az oltárt valószínűleg 1840 körül Hebenstreit József készítette.
Az evangéliumi oldal a második helyen Nepomuki Szent János oltára áll, amelynek felső szintjén a Szent Szűz szobrát Szent György és Szent Márton lovas szobra keretezi.
A leckeoldalon a Kalazanci-oltár mellett, a bejárattól számított harmadik oltár a legrégebbi a mellékoltárok közül, alapítója Szabó Anna, egy szentkirályi özvegy nemesasszony volt.
A helybeliek körében legnépszerűbb, az 1745-ben készült, a leckeoldal középső oltára, a Pásztorok oltára, amely Jézus születését ábrázolja, jellegzetes kiskun viseletben megjelenő pásztorok körében.
Az épület legfiatalabb oltára a bejárattól jobbra az első, Szent Vendelnek szentelt oltár, amely 1780-as években készült.
A Főoltár és a hét mellékoltár mozaikképe
Forrás:
https://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/telepulesek_ertekei/Kecskemet/pages/a_foter/007_piarista.htm
https://www.missakecskemetiensis.org/templom
https://kecskemet.piar.hu/stat/210/72
https://artportal.hu/kislexikon/hebenstreit_jozsef
https://www.muemlekem.hu/muemlek?id=2237
Ifj. Gyergyádesz László: Kecskemét művészettörténeti öröksége (2008)
